„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
VARGA ZOLTÁN
JANUÁRI KORA DÉLUTÁN
Pupillád pattan mindarra, mi odakinn
sárgán olvadozik a fényben,
túl nagy a csupaszság ahhoz, hogy igaz legyen,
nem tudod milyen egy januári kora délután,
csak a szomjas ágak meredeznek esdeklıen,
némán…
Napsütés odakinn, meleg csak idebenn,
választanod kell, bárhogy döntesz nem fáj,
mert meleg csak idebenn, napsütés odakinn,
lassan csontig hatol ıszinteségével,
a szikrázó januári kora délután!
NEM HISZEM EL
Nem hiszem el,
hogy egyszer halott leszel,
nem hiszem el,
hogy sírod körül lábnyom hever,
nem hiszem el
a koszorút, gyertyát, földet s keresztet,
nem hiszem el
a fej fára rótt drága nevet.
Nem hiszem el
a könyörgést, könnyeket, gyásznépet,
boldog éveket, a mosolyt s az emlékeket,
nem hiszem el az egész életemet...
Óh ez a csend:tátongó üres rend.
Világ: mindent felejtı.
Rózsa: másutt díszelgı.
Jeltelen föld, örök múlt idı és csend,
itt fent fájdalmas minden,
szám remeg, ujjaim vértelenek,
most is elıtted térdepelek,
könyörgök, élj!,
élj túl engemet,
mert egyszer mindennek,
mindennek vége lesz!
HÁZI ÁLDÁS
Ül a gátır, ül a gáton…
Nem is gáton, töltésháton!
Úgy ül ott ı, mint egy bika,
Bika vére legjobbika.
Inkább neki, a sör passzol,
Reggel, délben ül és snapszol.
Tojást számol, libát kopaszt.
Árut cserél, visz és hozat.
Cigányzenészt, magyart százat,
Tatarozzák a faházat…
Ül a gátır, ül a gáton,
Nem is gáton, töltésháton.
Nem is háton, hanem Jándon,
Falu végén, zöld határon.
Nem is gátır, hanem vámos,
Jövedéki fı-plébános.
Nem is ül ı, hanem táncol,
Vad virágon szöszöt számol.
Boldog ember nyugodt álma,
Békés az ı vén listája.
Ábrándozik, szeret nagyon,
Marikáját, hően, vakon.
Térül-fordul, nem háborog,
Szájába rak mellet, combot,
Paprikásat, Marikásat,
Áldja isten ezt a házat.
J.
59