âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
KEMÉNY JÁNOS<br />
CSONKA SZONETT<br />
Az ifjúság érzését már felejtem;<br />
de két szemedben újra meglelem.<br />
Arcod közelségében friss a lelkem.<br />
Elringató mosolyt adsz énnekem.<br />
Csókodba hullva mélyen ébredek,<br />
beléd aléltan nyerve életet.<br />
FELIZZÓ ARCUNK<br />
Felizzó arcunk összeérintjük,<br />
egymás szemébe folynak könnyeink,<br />
tapadva állunk, zord az ég felettünk,<br />
reánk szakasztja őri terheink.<br />
Csak el ne engedj! Lesz még ok nevetnünk.<br />
Fürödhetünk fényben (mint rég) megint!<br />
Lehet még testünk víztükörbe vetnünk,<br />
s közös szigetrıl szıni terveink.<br />
Ha sírsz, mint most, és érzem áradásod,<br />
sokkal jobban megindítasz talán.<br />
Mégis vidulj! Zúdulj kacagva rám.<br />
Karod beteljesült célom, ha átfog. –<br />
Lehunyva pillánk csókba olvadunk,<br />
<strong>azt</strong> sem tudván már, merre, hol vagyunk.<br />
PANNONDAL<br />
Pannoni dombok lágy hullámai által e „parton”<br />
nem lehetek kivetett, mert ez a föld a Hazám!<br />
Ringatni szárazakon meg vízben, békeidıben,<br />
itt tudok én igazán, bármi nagy Őr, ami <strong>van</strong>.<br />
Itt értek szavakat meg, s szókból nékem is itt nı<br />
verspalotám egekig, vár ahogy áll a hegyen.<br />
… Költeni mentsvárat könnyő, de kiőzni ez<br />
ellent<br />
vérre menı tudomány. – Áldjuk a békeidıt!<br />
MEGHÍVÁS<br />
Vagy három évesnek (talán) kinézett,<br />
holott tíz volt a bamba kisleány,<br />
beszélni nem tudott, s hogy épp mit érzett,<br />
ki mondaná meg? Anyja sem. Talány.<br />
Orcája nyálban úszott. Jött a búcsú.<br />
A kávét náluk megköszöntem én.<br />
Munkába gyorsan visszamenni! Juj, juj!<br />
De anyja karjából hogy nyúlt felém!<br />
Puszit kívánt. Hát adtam. S „visszakaptam”.<br />
Hozzám bújt, dörgölızött nyálasan.<br />
Viseltem (tőrtem inkább) nyájasan.<br />
Kint képem hős esınek felmutattam<br />
lemosni róla bı ragacsba vont fejem.<br />
Mégis boldogság járt át. Azt hiszem.<br />
FÜLESMONOLÓG<br />
Három éves kis csacsi már<br />
rég voltam.<br />
Vén szamár lettem. Tortámon<br />
szép sorban<br />
ötven gyertya, nem kevesebb<br />
világít.<br />
Eltőnt ifjúságom égbe<br />
iált itt.<br />
Hogy szállt így el? Rejtély, REJTVÉNY,<br />
emberek?<br />
Fejtsétek meg! – megfejteni<br />
nem lehet…<br />
FÉLEK TELJESEN<br />
Félek teljesen költıvé lenni<br />
vértócsa szavakba térdig menni<br />
liliomfehérré teljesedni<br />
teljesen elszemélytelenedni<br />
világot világként vállamra venni<br />
felkapott világban versekbe veszni<br />
S emlékezzünk híven a hısökrıl, kik a vészben<br />
hulltak el ırhelyükön, védve nekünk a Hazát!<br />
58
Change language