âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
PROSSZER G. JÚLIA<br />
MÉGIS MINDÖRÖKRE<br />
Hol az örök titok szunnyad,<br />
<strong>van</strong> egy túlvilági rét.<br />
Itt jártam földi utak véletlen<br />
vendégeként.<br />
Erdık, vizek áradása...<br />
Fönn egy szárny suhan velem,<br />
S égitestek vad futása vonta<br />
ködbe életem.<br />
Nem a te csókodtól égtem,<br />
sorsom nem hozzád főzött.<br />
Érzem: új út készül értem<br />
Napkelet s Napnyugat<br />
között.<br />
Így rendeltetett: a szótlan<br />
sötétségbe szárnyalok, de<br />
senkinek búcsúcsókot<br />
nem adok, s elcsukló hangon<br />
búcsúszót sem suttogok.<br />
Ahol minden vihar hallgat,<br />
messze hagyva földeket,<br />
szememet, mint iker Napot<br />
kigyújtom a mély felett.<br />
Nem siratlak, nem idézlek,<br />
múltam szirmok fürtjét<br />
ontó hársfaág.<br />
Hervadása arany-köntösébe<br />
fúltan tőnik mind messzebb<br />
az ifjúság.<br />
Lassúbb lett szívemnek<br />
lódulása, csípi dér, belémar<br />
őrhideg. Kóbor lelkem<br />
lángod már már csak félve<br />
osztogatja szóra kéklı<br />
ajkamat…<br />
Hova lettél, kedvem frissessége,<br />
szemem fénye, érzés áradat?<br />
Vágyaimat fukarabbul<br />
mérem...<br />
s csak álmodlak, már régen<br />
„egyszervolt szerelem”<br />
Mintha lovon szállnék ezüst<br />
fényben,<br />
piros sörényő fekete lovon<br />
tavaszi reggelen...<br />
Csupa árnyak vagyunk<br />
a világon, hull a hárs réz-szín<br />
levele<br />
Mégis mindörökre áldva<br />
áldom, hogy virultunk<br />
s meghaltunk bele.<br />
BEFEJEZETLEN VERS<br />
Valahányszor álmodom rólad,<br />
Te a partról integetsz nekem<br />
de én nem veszem észre<br />
– csak úgy teszek –<br />
(az altató dacára!)<br />
persze ideges leszek.<br />
AZ ÉRZELEM<br />
Valami földöntúlit tár ki<br />
bennük<br />
az érzelem<br />
mikor<br />
ajkuk és lelkük egybeforr<br />
csillagok robbannak szét<br />
az égbolt tengerén<br />
s zuhannak lobogó fáklyaként<br />
alá a végtelen azúrból<br />
elégni gyönyörrel<br />
a mindenség lüktetı ölén.<br />
Mérhetetlen mélységet tár fel<br />
bennük<br />
az érzelem<br />
mikor<br />
tenyerük egymással összeér<br />
testükbıl tajtékos hullámok<br />
kelnek s futnak ki<br />
parttalan vágyaik felé<br />
s mikor már egyetlen hatalmas<br />
hullámzó tengerré váltak<br />
gyönyörük titkának mélyére látnak.<br />
HITVALLÁS<br />
Hiszem, hogy tavaszokon tılünk zsendül<br />
minden ág s valami földöntúlit tár elénk<br />
az újjászületı világ, hajunkat kócolják<br />
friss, fényes szelek bırünknek nárcisz meg<br />
orgona illata lesz, hangulatunk felfelé tör,<br />
ahogy<br />
ível a diadal s a bárányfelhıs májusi ég alatt<br />
lelkünkbıl új gregorián dal fakad, himnusza<br />
száz viharban edzett örök szerelemünknek,<br />
melyet a sorsunk, nagyon-nagyon régen<br />
ajándéknak adott forró tenyerünkbe.<br />
67
Change language