âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
SEBİK JÁNOS<br />
KİMÍVES KELEMENNÉ<br />
Törött-szárnyú-fecske-mosolyod<br />
ma már csak fényképrıl kísér,<br />
mikor (mondhatni) boldogok<br />
voltunk, fel se fogtuk, miér'.<br />
Hegyi patakok csobogva vitáztak<br />
Benned, s együtt kacsintottunk égre,<br />
verseim Déva várának<br />
Kımíves Kelemennéje!<br />
Köznapokat is bearanyozta<br />
szivárvány kedvő, bölcs szíved;<br />
én csak követtelek: dadogva<br />
létbiztonsággá gyúrt hitet.<br />
Bizakodók voltunk és bátrak;<br />
párosan lobbantunk az égre,<br />
verseim Déva várának<br />
Kımíves Kelemennéje!<br />
De imádkozó-sáska-betegség<br />
mérgezett nyila eltalált;<br />
földi papjai csápjukat szedték,<br />
mégsem őzték el a halált. –<br />
Magukhoz láncoltak az árnyak,<br />
s lettél tavaszi szél zenéje,<br />
verseim Déva várának<br />
Kımíves Kelemennéje.<br />
TÁNTORÍTHATATLANUL<br />
Kapaszkodunk fel a meredek úton,<br />
sítalpunk alatt a hó nyöszörög.<br />
Karcol a szél, s hogy nyakunk bebújjon,<br />
jeges hóval pörgettyőz fejünk fölött.<br />
Föl, csak fölfelé! Nem szabad megállni!<br />
Szembe hunyorgat a még messze csúcs.<br />
Ha szólsz, ordítva kell kiabálni,<br />
hogy másik szívben igaz lángot gyújts.<br />
Feljebb, csak feljebb! A kéklı csúcs várja<br />
küzdeni tudó, bátor fiait.<br />
Kik nem születek visszazuhanásra,<br />
kiket hóvakság el nem tántorít.<br />
EGY SZERELEM HÁROM STÁCIÓJA<br />
Ittam szavad<br />
mohón, akár a szomjas arató;<br />
kezébıl ki kell tépni korsaját,<br />
mert nem tudja, mennyi az elég:<br />
hozsanna-pálmáim szórtam Eléd.<br />
Hittem szavad:<br />
csipkebokrod szárnyasuhogását<br />
rejtettem zúgó vérem pitvarába,<br />
melynek cseppjei csendeket vigyáztak,<br />
önmegadásomnak vetve ágyat…<br />
Lélekharang<br />
szívünk együtt-dobbanását zárta.<br />
Éles hang miatt vonító kutyaként,<br />
rekedt hangszálam már sípolt csupán<br />
rögös Édenem vesztése után.<br />
DELEJ<br />
Egy kislány állt a járda szélén,<br />
(Hogy angyal volt, csak én tudom),<br />
feje fölött lepkék glóriáztak,<br />
napfény dalolt a szárnyukon.<br />
Meg-megérintették ruháját,<br />
hintáztatták hajtincseit,<br />
mosolyát kézrıl kézre adták,<br />
amit két szembogár szívbe vitt,<br />
hogy ott sóhajtásnyit pihenve<br />
angyal - szerelemmé viruljon...<br />
Túlsó oldalról egy fiú<br />
megbővölve jött át az úton.<br />
És csak konokul, másikat segítve<br />
lehet haladni rendületlenül,<br />
hogy küzdı szívünk egymást melegítse.<br />
Mert ki lemarad, meg nem menekül.<br />
31<br />
J.
Change language