âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
NAGY EDIT<br />
KESERŐ CUKORKÁK<br />
Künn már lélegzik a tavasz<br />
s a nádra ült hó szikrája<br />
újból a légben lebeg;<br />
amíg aludtam: fagylaltoztam,<br />
fürdıben lubickoltam<br />
s ó! álmom a fények öle;<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
Húgom is álmodik; babát kapott<br />
– s cukrot sokat, de mind elfogyott;<br />
Apuka megjött... ideges, <strong>azt</strong>án<br />
a szó terhétıl megkönnyebbül<br />
– a beszéd mindene – könyvet<br />
cipıt hozott – volt <strong>aki</strong> duzzogott;<br />
Anya békített, sírt, kiabált<br />
– de nem volt sok sikere,<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
Nagyapa nem panaszol, bár bıre<br />
égı pokol, forog, krákog, köhög<br />
– rosszul <strong>van</strong> ? – kérdi anyám<br />
s kenıcs olvad újjai között.<br />
Apám megcsókolja a kezét<br />
– ne haragudj – mondja<br />
s szava több lehet-e...?<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
Meleg <strong>van</strong> – itt soha nincs hideg;<br />
a hajnalokra Anyám tesz tüzet<br />
s a reggel ritmus, ragyogás,<br />
ölelés, összetartozás;<br />
a legkisebb Apuka keblén,<br />
játszik, nevet s İ évıdik vele;<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
Álmunk kacagása nappalokba fut<br />
– nevetni kell s nevetünk,<br />
ha nincs is rá sok ok;<br />
a felnıttek meg néznek<br />
– bohó fiatalok<br />
s mi ezen is nevetünk,<br />
vagy sírni volna jobb?<br />
Hisz létünk az élet öröme;<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
– talpat ad alám – s állva maradok<br />
ha köröttem más tülekedik.<br />
Anyám biztatása... ? csorduló remény<br />
a lélek szöveteibe<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
A képzelet-gyúrta példaképek<br />
naponta rogynak össze –<br />
lesznek kiszáradt agyagdarabok<br />
néha egy kéz nyúl felém<br />
– én vagyok <strong>aki</strong>t keresel,<br />
majd az is elernyed s én elengedem.<br />
Barátnım is irigy s lépten-nyomon<br />
csalódni kellene –<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
A vágyak elvermelt csírák,<br />
még nem tudom, mit akarok; múlt?<br />
jövı...? A százados fal sejtést takar<br />
– a kamrában ismét patkány kapar…<br />
Félek. Néha mindentıl s mindenkitıl<br />
– csak e kis világ nem csalt meg sose;<br />
együtt lenni jó, nem tudja,<br />
ki nem gondol bele;<br />
hatan alszunk egy szobában<br />
s ötven kiscsibe.<br />
AZ A MADÁR!<br />
Fékomadta huncut madár,<br />
az a mokány Mokán Mihály.<br />
Csak úgy helykén csipeget,<br />
amit <strong>azt</strong>án szintúgy kivet –<br />
ami hegyéhen benn' reked';<br />
a demokrácia duzzanat<br />
– ami végképp nem lohad<br />
s még el is vihet fő alatt<br />
mindent mi jobbra vár,<br />
hol ügynököl sok „jómadár!”<br />
Csuda egy jeles madár –<br />
az emberbıl látó Mihály<br />
– egyéni a humor tára<br />
s férgeket szorít a fába;<br />
– csipegetget, ihletre kap<br />
s nem oldalaz , nem falazgat,<br />
csak pár sort: s jót, az igaznak,<br />
felvetni a furfang bordára<br />
– madárlátta igazságra<br />
s Lucifert kötni a zsákba!<br />
Apám szigorúsága néha fáj,<br />
de mint törıdés burka, úgy esik<br />
73
Change language