„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
BOÓR JÁNOS
TÖMEG A TÉREN
agytekervények zugában
összegyőlt nyomás
dühöngve kilép a térre
harsogó torkok erejével
hatalom oltárán kicsapódik
mint tükrön az amalgám
hogy fényesnek látsszon
ami már rég elmosódott
a szürkeség és a matt homály
VÁLTOZÁS
Kábító varázslat széthullt.
Ámulat szorong álmaink fölött,
Ölelı köntös nyomása alatt,
A széthullt göröngyös rögök között.
Kezek fényébıl kihalt a sugár,
Dalárda énekén ül a csend
Harangzúgás bimm-bammot kér
Sikoly torkába bújt a rend
Tengerek szárnyaló hullámán
Gyermeteg ámulat vonul
Elárvult vidámság nyomában:
Hányatott népünk kínja borul.
Kábulatban élı tárcán kínál
Mámorító zajtalan falaltot.
Száz meg száz teher nyomán
Viruló érzelem már elfogyott.
Száguld a vég a romhalmon át
És fojtogat a nyomor,
Mely emelgeti a kukák falán
A bandzsító mosolyt.
SORSOK
Sorsok sodrásában,
A szavak messzire
Terjednek.
Csúszó-mászó módra
Sziszegve áll a szenny
És szavakat szellent
A jóllakott kobra,
Még szavakba bújnak
Elárvult keservek
A GYÁVA
A gyáva, ki bujkálva oson,
az árnyéka elıtte jár,
nem tör ki arcán a mosoly,
a bánatra féltın vigyáz.
A szemével búsan bolyong,
a pupilla szőkítve áll,
képe is hervadtan konok,
ha valamit látni kíván.
Gyáva, elveszti vitáit,
ha nagyritkán vitába száll,
gyáván kergeti álmait,
ha közöttük hısre talál.
Tetteit vigyázva ırzi,
hogy kudarcnak élje ı át,
bánatát harsányan közli,
hogy sajnálat övezze át.
RÉGI ÁLMOK
Szép emlékeke, régi álmok
Csillagfényben meg-megállnak,
Lebegnek az ısköd alatt,
az életnek kemény falat.
Ráragyognak egy-egy tájra,
Édes méző lombos ágra.
Csillognak a nap hevében,
Az életút erdejében.
Az idı csak körbe járja,
Tüzet prüszköl paripája.
Lángra pattan minden érzés,
Hamuba hől még sok kérdés.
Szép emlékek, régi álmok,
Megfagynak a jéghatárok.
Föld alatt a bús homályba’
Csendborul a régi tájra.
155