„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
HALÁSZ IMRE
MARX PÁRIZSBAN
Nagy nıcsábász ma is,
bár verset már nem ír,
kilószám kopik mégis
a merített papír;
éjjel fölkelti
Jenny von Wastphalen asszonyt:
Kedves,
figyeljen!
milyen címet találtam
Proudon ellen?
A FILOZÓFIA NYOMORA,
s nem a NYOMOR FILOZÓFIÁJA.
Gut? Ja! Jaaa! Nagy hecc lesz.
Kíváncsi vagyok mit mond rá Engels?
És maga? Magácska, drága?
Az asszony szegény újra elalszik,
míg Károlyban fortyog a méreg.
Mit várjon akkor a többiektıl:
londoniaktól, brüsszeliektıl, ha ez a nı se...?!
Aztán a hajnal,
ahogy vörösen kiforr az égre,
odabuktatja kimerült fejét,
oroszlán fejét Jenny szívére.
HALÁSZTELKET ÚJRA BELEPI A HÓ
Óváry Géza festımővésznek küldöm a volt alsótelepi
Diófa sorra, abból az ünnepi alkalomból, hogy110 éve !
1892 decemberében WE1SS MANFRÉD és testvére
Csepel Nagy-Duna menti legelıjén gyárat alapít, amitıl
nem csak a kis sváb falucska, de a környezı községek,
majorok, uradalmak éleié is robbanásszerően
megváltozik.
Hogy hull le a hó – emlékezetemben;
és milyen szép – újra december!
Még a szegénység is: HERMINA MAJOR.
Cselédek lelke száll a föld alól,
szemközt a pelyhekkel. De ez már TELEP!
települnek be a NAGYOK, JÁGEREK,
HALLAK... a BALLÁK – Csizmás dédapám
varnyút lı levesnek húszholdas tanyán.
Szekerüket még 4 ökör húzza,
de már gızmalomból havaz a búza.
Majd bolgárok jönnek aztán az Ipar
gumicsizmásan és bakancsaival,
s már-már alig tudni: ısi földeken
Mikulás lapul, vagy karfiol terem,
vagy csak négy égtájra szón öntısalak
porkáz, míg acélból nınek sárfalak,
s Urak lovardája bontott téglaként
ontja családoknak a nyár melegét,
hiszen ács, pék, borbély, falkátlan pásztor,
kanász, kovács jön fel zúdulva ZALÁBÓL
FEJESEK, EKLIEK, KARAFIÁTOK,
már csepeli prolik: bicikligyártók.
Felballag BÉKÉS is, apa után lánya;
s kerekeznek KI – BE! két SZIGET-i gyárba.
Új mőúton LE! FÖL! – mint a katonák.
Jönnek, mennek, hullnak – viszik a Csodát!
Konyhákban tea fı, azután fızelék.
„WM” a tőzhely is, és „WM" a fazék.
Szobában varrógép - az is kezük mőve
– felpörög: a nagylány készül esküvıre.
Indul a férjjelölt, bizonyos SCHUSCH JÁNOS:
szerszámkiadó és üzemi könyvtáros.
Minden mezsgye könyvlap a havazott
tájon; okos szeme rajtuk, lába a pedálon.
JÓSKA MAJORBÓL jön, a szerelem őzi.
Elöl hajt, lemarad, ráteker a többi,
kik hozzák a szajrét, viszik a szalonnát,
s megfeszülnek bı, nyőtt disznóbır táskák.
Csattog a csiptetı, fönt vöröslı kezek,
balról a NAGY-DUNA nagy ALU-lemez;
zörög, mint bringáik. Lent hó, fönt a köd,
így nyomulnak, szállnak jég és ég között.
Hátukon tél táncol, bent kemence-hı! –
így keményíti ıket érccé az Idı!
Majd ki a tőz mellıl, újból be a fagyba
– így edzıdik tovább e fél-prolifajta:
AKÓCSIK, KÓTIAK, és már földtelen
BALLÁK utódai... Új történelem
mit írt e kiizzadt, vacogó sereg,
míg felnıtt két TELEP-bıl HALÁSZTELEK!
e vérbıl, hóból, hıbıl születı hazám,
hisz itt várt Jézuskára még KISLÁNY
ANYÁM.
Helyette, helyettük is, magamért is fázom.
Nézem: kint esı hull, és holnap
KARÁCSONY.
OBELISZK VÁROSAINK FİTEREIRE
100-150 évig várnak itt a csontok,
aztán azt mondjuk nekik: Gyıztetek!
94