âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

More documents

Recommendations

Info

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest BALOGH ÖRSE FÉNYEK ÉS ÁRNYAK Fák, virágok, fények, megállapítható, hogy fény nélkül nincs… Feloldódás, sugaras fehéren furcsa félelemmel… A fiatalság titka még olykor visszaragyog. Figyelmeztetés! Felismerhetı fájdalom után, filmszakadás. Emelt fıvel… fehér ajtón… Csak a fényképen maradnak fények és árnyak... Földet érés! Fohász-rakétán landolok Fény vagyok! ISTEN KERTJE Imádkozik a csend, az Idık hajnalán. Valaki áll a kapuban, ki Isten hívására vár! Imádkozik a csend, az Idık hajnalán. Valaki mindig áll a kapuban, ki Isten hívására vár! Én rád vártam a kapuban, s most ırizlek, holtomiglan! ZOLI ÖCSÉMNEK Gyere velem, ballagjunk föl a hidasi dombok hátára úgy mint régen, s álljunk meg minden gyermekkori emlékünk hőlt helyén. Onnan továbbjutni már a gondolat is segíthet. Vajon nagyapáink: A nádverı huszár, meg a mesemondó kımőves, merre jártak? A dombról majd botladozva jöjjünk lefelé, (mint elsı lépéseink idején) csokorba szedett virággal kezünkben, melyet majd Édesanyánk sírján szótlanul elrendezünk, s míg rá emlékezünk, gondolatban együtt leszünk. CSEND (Üzenet a kórházból) Egymásnak felelgetnek szívem dobbanása, meg a csend. Szárny nélkül is szállnék, el, az ismeretlen messzeségbe, ahol átölelne valami lágy zene szövedéke. Álmomban pontos térképet adtam, a sebzett szárnyú madaraknak, ık viszik a hírt neked: A Nap és a Hold kísér el hozzád, ez lesz számunkra a legboldogabb VALÓSÁG! MINDIG A FÉNY FELÉ Fény felé vágyom, mint rügyek a tavaszi napsugárban. Fény felé vágyom, mert ha mellettem vagy, lelkemben nyár van. Fény felé vágyom, akkor is, mikor a fák méz-sárga leveleit hordja a szél. Fény felé vágyom, ha a hólepte fákon fázósan gubbaszt a tél. A fény felé vágyom, míg csak szívem ezt akarja míg egyszer engem is, fénnyé ölel a karja 112
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest KÖVES L. IMRE OTTHONOSSÁG Amikor elıször érkeztem ebbe a csupa üveg étterembe, valahogy ridegnek és barátságtalannak tőnt nekem. A korábban üzemi étkezdének használt vendéglátó egység a bérlı által most nyilvános étterem, ahol menürendszerben is lehet étkezni elıre megváltott jeggyel. A két menüsorból összeválogattam a heti étrendemet, és az ügyintézı hölgy szigorú tekintettel adta át a jegyeket, és tette el az érte járó pénzt. Az étteremben egy magányos asztalhoz ültem, mert úgy gondoltam, a többieknél a már megszokott vendégek összeszokott együttese ül, és szemmel látható biztonsággal forgatja kezében az evıeszközöket. Némi várakozás után egy pincér kihozta a levest, valami „jó étvágy” félét motyogott és elvette a jegyemet. Az étel ízlett, de idegennek éreztem magam a többiekkel szemben, alak régi ismerısként barátságosan diskuráltak egymással. Itt egyébként az a szokás, hogy a levest nagy tálban hozzák ki, és mindenki annyit mer belıle, amennyi jól esik neki. Egyik alkalommal alighogy asztalhoz ültem, egy nagy darab férfi telepedett mellém, és az éppen kihozott leveses tálból elsınek merte a levest. Szemérmetlenül a sőrőjét, nekem már csak a lé jutott. Nyeltem egyet, és igyekeztem elkerülni a pasast a következıkben. Rossz kedvemet ez az eset is mélyítette. Ettıl kezdve tartózkodással viseltettem mindenki iránt, és komor tekintettel léptem be a helyiségbe. Na, majd csak befejezik a tatarozást a másik helyen, aztán visszamegyek, így morfondíroztam. Egy kedvetlen vendég morc ábrázatát láthatták a többiek. Különben nem sokat törıdtek velem. Így teltek a napok, és november vége felé a tél fehér takarója is lehullott, amikor megszokott unalommal foglaltam el helyem egy távoli asztalnál. Ezúttal egy udvarias férfi került oda. Engedélyt kért a leülésre, és jó étvágyat kívánt nekem. Mondtam neki: '”Szedjen a levesbıl!” – de ı közölte, csak utánam, mert én jöttem elıbb. Ez jól esett nekem, bár még nem mosolyogtam, de az arcom bıre kisimult. Késıbb beszélgettünk semleges dolgokról, csak úgy tımondatokban. Étkezıtársam ettıl kezdve mindig leült asztalomhoz, és már megszokott párost jelentettünk ott. November 25-e péntekre esett. Érkezésemkor újsütető ismerısöm már az asztalunknál ült. Üdvözlése közben vettem észre, az asztal szélén fekvı becsomagolt virágot zöld körítéssel. – Tudja, milyen nap van ma? – kérdezte meglepett arcomat látva. — Katalin nap! Ismén a mondást? Ha Katalin nap kopog, akkor a karácsony csorog. Viszont ha a Katalin csorog, akkor a karácsony kopog. Higgye el, ez a megfigyelés 10 eset közül kilencben bejön. Halványan én is emlékeztem a régiektıl hallott szállóigére. – Van a családjában Katalin? – kérdeztem rá. – Nincs, de itt van a pénztárban a Katika, aki az étkezési jegyet állítja ki. Neki hoztam! – Ah, a pénztárosnı, aki mindig olyan komolyan viselkedik. – Aranyos hölgy az – jellemzi asztaltársam. – Kedves magától – mondom megilletıdve. – Itt az utca végén árulja egy nı a virágot. Ez felszólításnak hangzik, de néni válaszolok. Hamarabb fejezem be az étkezést, és kimegyek az étterembıl. Az utca végén valóban ott a virágárus. Tétovázom, aztán benyitok, és egy szál szegfőt vásárolok zölddel. Celofánba csomagoltatom. Visszasétálok az étterembe, és a virágot a hátam mögött tartom, úgy lépek Kati elé. Elırántom, és megköszöntöm ıt. Kati nagyon meglepıdik, de felpattan ülıhelyérıl, és én kezet csókolok neki, mire ı jobbról és balról arcon csókol, és köszöni kedvességemet. A szeme csillog. Én elıször döbbenten, majd boldogan fogadon csókjait. Az utánam jövök virág nélkül, de kedvesen köszöntik ıt. Jövök kifelé az étterembıl, és valami szokatlan jókedv vesz erıt rajtam. A szembejövı pár elıre köszön, és én mosolyogva viszonzom. Itt valahogy minden megváltozott. Csupa derős tekintet. Egészen felengedek. Másnap szólnak, véget ért a tatarozás, megnyílt a másik vendéglı, menjek én is oda. Nem megyek, határozok. Én már otthon érzem magam. ***** 113
Page 1 and 2:
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 3 and 4:
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 111: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
show all

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...