âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
MOKÁN MIHÁLY<br />
ÖRÖM<br />
(Elsı fejezet, ami a gyomor- és béltükrözés elıtti<br />
örömrıl szól.)<br />
Bent vagyok a gyógyszertárban. Ismerısök<br />
mindenütt, Kérdezem a gyógyszerésznıt, miközben<br />
odaadom neki a receptet, talán pénzt osztanak, hogy<br />
ilyen sokan <strong>van</strong>nak?<br />
– Ilyenkor fizetés táján mindig ez <strong>van</strong>. Bevásárolják<br />
a napi gyógyszer betevıjüket és csak ezután<br />
jöhetnek a többi kiadások. Elgondolkoztam a<br />
dolgon.<br />
Elétettem a receptet, elmondtam neki, hogy ma még<br />
nem ettem, mert hogy a gyógyszer! Megnyugtatott,<br />
délig nyugodtan ehetek, de utána a vizsgálatig<br />
semmit. A szert liter-másfél liter vízben oldjam fel,<br />
és apránként igyam meg. Ezután a<br />
gyógyszerészhölgy egy fehér tégelyt tett elém.<br />
– Ez?...<br />
– Igen ez a hashajtója – válaszolt a befejezetlen<br />
kérdésemre. Kétszáz forint lesz – mondta, majd egy<br />
kellemes vizsgálatot kívánva utamra eresztet. De a<br />
mosolyában volt valami kajánság, amit akkor és ott<br />
nem tudtam mire vélni.<br />
Haza értem. Egybıl kaját követeltem.<br />
– Hiszen nem ehetsz! – dehogynem, mondtam a<br />
nejemnek Délig enyém a pálya. A gyógyszertárban<br />
szabad hasat kaptam. – Édes jó istenem de<br />
bezabáltam. Miután túl voltam az életmentı evésen,<br />
mutatom a gyógyszert. Nem látott még olyat. A<br />
felbontott tégelybıl beleöntöttem a reszelt viaszra<br />
hasonlító fehér valamit a vízbe és felkavartam. Kis<br />
idı után ittam belıle. A nejem valami fintorfélét<br />
várt tılem, de mivel az elmaradt megkérdezte hogy<br />
milyen az íze. Hát én nem éreztem ízt. A mintegy<br />
szők másfél literbıl lehúztam vagy két decit.<br />
Udvarias férj vagyok, megkínáltam a nejem, de ı<br />
elhárította, mondván most átengedi az élvezetet<br />
nekem, Tébláboltam, vártam a hatást. Felkészültem,<br />
hogy azonnali lesz a dolog. A WC-hez vezetı utat<br />
szabaddá tettem. A nagy várakozás közben<br />
elálmosodtam. Filóztam lemerjek-e feküdni? Mi<br />
lesz, ha alvás közben fejti ki a hatását a hashajtó! Az<br />
ágy új, az ágynemő, paplan dettó. Mi lesz ha…<br />
lebegett bennem a ki nem mondott kérdés,<br />
miközben elvackoltam magam. Jött az álom, ami<br />
hangtalan és gyomor tevékenység nélküli volt.<br />
Másfél óra alvás után felkeltem. A félelmem<br />
alaptalan volt. Az elsı adag kevés volt. Kimentem a<br />
konyhába, meghúztam a vizes kancsóban lévı<br />
hashajtó oldatot. Majd késıbb még egyszer, meg<br />
még sokszor, egészen addig, amíg el nem fogyott az<br />
egész. Végig nagybátyám sztorija járt az eszemben.<br />
Valamikor a II. Világháború idején cigányzenészek<br />
italába higanyt öntöttek katonatisztek, mire az egész<br />
zenekar azonnal összecsinálta magát. Hát én is<br />
valami ilyesmire számítottam és ennek megfelelıen<br />
viselkedtem. A mentsvárat jelentı WC-tıl öt<br />
méternél nem mertem messzebb menni. Felesleges<br />
volt az aggodalmam. Úgy látszik igaza volt az egyik<br />
régebbi munkatársamnak, amikor a pálinkaivási<br />
szokásom miatt a román belemet szidta, vagy<br />
áldotta. Bizony-bizony az én román belem kifogott<br />
a másfél liter hashajtón. De hogy megyek én így<br />
vizsgálatra?<br />
Hogy nem mondtam még el, hogy miért is kellet<br />
nekem hashajtóivással elmulattatnom az idımet?<br />
56 évesen elhatároztam, hogy orvosok által<br />
leleltároztatom a testem. Úgymond felmérendı,<br />
hogy az eltelt évek, no meg a nem mindig<br />
egészséges életvitelem milyen rombolást vitt végre<br />
bennem. És ha a ro<strong>van</strong>cs meg<strong>van</strong>, akkor figyelembe<br />
véve annak a következményeit a szerint fogok élni.<br />
Tehát egészséges életmódra vágyom, evvel remélve,<br />
hogy meghosszabbíthatom a hátralévı éveimet,<br />
amik igazából most lettek fontosabbak amikor egyre<br />
kevesebb <strong>van</strong> belılük, Ennek a fontosságnak az<br />
egyik stációja a holnapi béltükrözés. A<br />
sikerességnek az elıfeltétele az, hogy üres legyek<br />
fejtıl lefele. Ezért kell a hashajtó, ami még mindig<br />
nem hat. Pedig bennem <strong>van</strong> már vagy hat órája. Este<br />
<strong>van</strong>. A nappaliban ülünk, nézzük a Tv-t, a nejem<br />
merı szolidaritásból tömi magába az ételt. Hej ha<br />
egyszer túl leszek, ezen a ro<strong>van</strong>cson, sose fogom<br />
abba hagyni a zabálást, fogadkozom az asztalnál,<br />
amikor egyszer csak…<br />
Rohanok a fürdıszobába, pucér fenékkel esek a<br />
WC-re. Hatalmas, hangrobbanást felülmúló<br />
morajlás hallatszik belılem, <strong>azt</strong>án …semmi.<br />
– Na? Sikerült? – kérdezte a nejem, majd látva a<br />
csalódott ábrázatom, kitört belıle a nevetés. – Ne<br />
félj drágám. Ha nem jön ki belıled, aminek ki<br />
kellene jönnie, majd holnap kapsz egy aranyos<br />
beöntést. Tudod milyen finom dolog az? Nekem<br />
szülés elıtt volt benne részem – mondta és elıttem<br />
az éhezésre ítélt elıtt, folytatta az evést. Hiába, ilyen<br />
a szerelem.<br />
Nem szaporítom tovább. Éjszakai nyugalom, a<br />
román belem továbbra is kiütéssel gyız a hashajtó<br />
felett. Rettegve készülıdtem, elıttem lebegve a<br />
beöntés veszélye, ami a nejem szerint, semmiség.<br />
Az emberbe alulról feldugnak egy slagot, <strong>azt</strong> rákötik<br />
a magas nyomású sterimóra és utána az özönvíz.<br />
Illetve az özön bélsár. Tényleg idegesített a dolog,<br />
amikor egyszer csak…<br />
– Hát emberek! Én még soha így nem örültem<br />
annak, hogy hasmenésem <strong>van</strong>…<br />
109
Change language