âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
PAYER IMRE<br />
NEMLÉT HÁZA<br />
Vitt az éjjeli busz. Alaktalanná<br />
oldott házfalak, útelágazások,<br />
merev csend, neonok tömött sötétben,<br />
tömbök, ablakok egymásutánja<br />
- elsuhantak a néma életekkel.<br />
Hirtelen behatolt a képmezıbe<br />
elhagyott sinek oldalába bújva<br />
a zöld fényü megálló. Nemlét háza.<br />
Hol vagyok? Mi ez a busz? Álnokul majd<br />
éppen erre az állomásra lök ki?<br />
Vége? Ott maradok? Kanyar nem ámít - -<br />
Mégis, erre meg arra, elfarolt a<br />
busz. Korlát. Zötyögés. Sötét, esıs ég.<br />
Horzsolás. Odafenn a néma felhık –<br />
„SZABAD” HAIKU<br />
Horpadt szó. Üres<br />
hordó. Foszlóban róla<br />
az abroncs. „Szabad.”<br />
HÁDÉSZ A FÉNYBEN<br />
Árnyék. Alig észrevehetı árnyék<br />
a nap-neonfény-nyalábok között.<br />
Magas homlok, hosszú orr,<br />
a húsos arc ellenére markáns.<br />
A csillogóan élénk és<br />
figyelı szempár dacára<br />
hideg tekintet.<br />
Kissé profilból néz rád,<br />
<strong>aki</strong>nek csak elfordított fejjel áldoztak, ı<br />
a halál ógörög istene.<br />
Így látnád ıt, de nem látod,<br />
fején <strong>van</strong> láthatatlanná tevı fövege.<br />
Ében szırő paripák húzta<br />
aranyszekere is csak a pillanat<br />
tört részére tőnik fel tükrözıdve az<br />
Oktogonon, a Burger King üvegfalán<br />
bámészkodó hajléktalannak.<br />
BARABBÁS<br />
Elkaptak hát. Elég ökör voltam!<br />
Miután beleittak a boromba<br />
két pofont is kaptam,<br />
és húsvétkor akartak<br />
végleg elrugdosni a húsosfazék mellıl<br />
a homokszívő balekok.<br />
Ott álltam a kiherélt marhák és a szikkadt<br />
szukák elıtt pırén és remegve,<br />
mikor a római kopó felüvöltött:<br />
Melyiket akarjátok?<br />
És ott állt mellettem İ<br />
— ördöguccse, tenyérbemászó pofa —<br />
nem, nem volt magas, mint mondják,<br />
és fényesnek se láttam, alacsony, kákabélő volt<br />
a szemében valami különös, idegesítı szelídség,<br />
s a balekok az én nevemet kiáltották…<br />
Megúsztam.<br />
De riadt, zavart vagyok azóta is. Nem<br />
[vagyok a régi,<br />
mert láttam, ahogy vér és víz folyt az oldalából,<br />
a bökıjét is belevágta az egyik vigyorgó<br />
[fakabát,<br />
és mégis, mintha İ úszta volna meg a balhét,<br />
én maradtam itt’<br />
valami örökös szürke faggyal az agyamban.<br />
AZTÁN A NÉMA, TISZTA HAJNALON<br />
Aztán a néma, tiszta hajnalon<br />
az ajtóban még gyorsan visszafordul.<br />
Senki a bárban, csak egy pizzafolt. Túl<br />
<strong>van</strong> az éjszakán, fáradt józanon.<br />
Az ösztövér fénypászma eltöröl<br />
részeget s nıt, kik egy-egy fordulóra<br />
ki-kimentek a szomszéd parkolóba.<br />
A kontúrok különállnak. Tömör<br />
és száraz a tér, és az asztalon<br />
a székek úgy sorakoznak, az éjjel<br />
oldó ricsaját mintegy kataton<br />
áhítatba fordítva, mintha még jel<br />
lenne új világhoz új alapon,<br />
ahogy ı gyorsan itt még visszakémlel.<br />
189
Change language