AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest MAKRAI MARA ÚJ HELYZETBEN Néhány tolakodó gondolat Felidézi a múltamat, Elıjönnek az emlékek, Jó és rossz történetek, Felvonulnak elıttem Öröm és bánat képében. Ismerısök, idegenek Különbözı emberek, Mindegyikhez közöm volt, Hagytak néhány emlékfoltot. Ilyen-olyan szerelmek, Mardosták a lelkemet, Kaptam hideget, meleget, Forgattam a fejemet. Alakították az évek Sorsomat és jellememet. Nem volt idım elemezni, Hogy mit miért kellett tenni, Csak tapostam az utamat, Vittem a kis batyumat. Most, amikor visszanézek, Magamra sokszor nem ismerek, Megváltoztam rendesen, Bölcsebb lett az életem. Ezt az idı hozta magával, Mivel már nem tud kecsegtetni ifjúsággal. Elemzıt csinált belılem, Csupa kérdés az életem. Gondolkodom, töprengek, Összefüggéseket keresek, Ebbe már többen belebuktak, Mert magyarázatot a felvetésekre nem találtak. Mégis furdal a kíváncsiság, Vajon mit tartogat ez a kihívás? A BETEG DILEMMÁJA Sovány, meggyötört test, a kézben támaszték, Arcára kiül a bánat, a szenvedés. Sápadt ábrázata rögtön elárulja, Beteg szegény, ez most a gondja. Nehezen vonszolja meggyötört testét, Fájdalom kíséri minden lépését. Inkább <strong>van</strong> akarás, mint haladás, Bizonytalan, szorongó aktivitás. Megbomlott az összhang a lélek és test között, Érzi a bajt, de nem tudja mit tegyen, Hogyan viselkedjen, miben reménykedjen. Ez az a minden rossz állapot, Mikor az erı és egészség elfogyott. Vívódik magában: tovább miként legyen? Bízza magát orvosára, sorsára, Vagy legyen inkább saját orvosa? Az eltérı diagnózisok és a gyógymódok özöne, Csak jobban fokozza a káoszt elméjébe. Minden betegség gondolkodásra késztet, Fel kell mérni az összes lehetıséget. Nem lehet kihagyni az eddigi életet, Elemezni kell, hogy ide mi vezetett. Van az emberben egészséges életösztön, Mely segít felülkerekedni a nehéz idıkön. Szerencsés esetben helyreáll az összhang, És a legyızött betegség egy újabb tapasztalat. TÉLI TÁJKÉP Hull a hó, fehér a város, A fákon ugrálnak a madarak Megzizzen egy-egy ág hirtelen, Könnyő kis súlyuk alatt. Az úton nehezen birkózik a hóval: Gyalogos lábával, autós kocsijával, Csúszkálás, dudálás hangos káromkodás, Gyakori az indulatrobbanás! A gyerekek a helyzetet élvezik, Kis kezük idınként magasra emelkedik, Repül a hógolyó, talál és tönkremegy, A sok piros arcocska boldogan nevet. A kicsik még tudnak örülni a télnek, A hó és szánkózás náluk összeférnek, Ha megcsúsznak, elesnek, azon még derülnek, Nem szidják a telet, úgy mint a felnıttek. Síkosak a járdák, fénylik a jégpáncél, Nem mindenkinek egyértelmő a cél, Óvatosan haladunk a kitaposott úton, Nehogy ingatag lábunk valahol félrecsússzon. A már járt út biztos és kényelmes Megnyugtató az, ami már ismert El kéne indulni a friss, ropogós hóban Nemcsak tocsogni a saras pocsolyában. 90
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest BOR ISTVÁN IVÁN grafikája BOR ISTVÁN IVÁN grafikája BOR ISTVÁN IVÁN grafikája BOR ISTVÁN IVÁN grafikája 91