„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
PAPP ANDRÁS
A NAGYKAPU ELİTT
A telkemet szorítja valami,
a szívem vadul kalapál,
nem értek semmit és senkit.
testem a halálra vár,
pedig az élet gyönyörő szép,
ısszel is azt zengi a világ,
de szőken mérték a boldogságom,
s fájdalmas volt a szomorúság.
Minden úgy történt, ahogy történni
kellett,
csodák közt vezetett utam,
aranyfüsttel bevont emlékeimmel
erısítettem mindig önmagam.
Gondokban fürösztött lelkemet
tiszta-fehéren tettem eléd.
Te már megbocsátottál,
s megbocsát nekem most az ég.
Bár elszállt sok-sok álmom,
akár a költözı madarak,
jövıbe vetett hitemmel
a derőm az mindig megmaradt.
Vágyakkal leli óceánon
hajóztam kék ködös célok felé,
álmokkal zsúfolt éjszakákon
térdeltem le a csodák elé.
Elaludt bennem a régi tőz
gyújtanék újat, ha lehet,
hadd égjen, s melegítse
belül a hideg, fagyos lelkemet.
De nem tud lángolni ez a tőz,
elfojtja egy hideg fuvallat,
csak parázslik lelkem legalján
a bizalom hamuja alatt.
Elindulok, mert menni kell,
eltelt az idı, látom a célt,
maradnék meg. de soká nem lehet;
megfogom minden kedvesem kezét,
búcsúzom tılük mosollyal,
mert sírni nékem már nem szabad,
dobogó szívembe zárom be ıket,
s végtelen idıkig ırzöm a föld alatt.
Már félig nyitva a nagykapu,
hetven év terhe a vállamon,
belépek a kapun nyugodtan,
és minden tettemet vállalom.
RENDEZETLEN SZÁMLA
Égtem a pokol lángjában,
láttam a véges végtelent,
voltam a menny kapujában,
az őrben és a mélyben lent.
Szerettem ırült perceket,
s utáltam békés, csöndes éjt,
táncoltam, ahogy fütyültek,
s forgatták idım kerekét.
Messze a gondtalan élet,
gúzsba van kötve a lélek,
körben, jaj, mindenütt falak,
rendezetlen még a számla,
fizetni kellene már ma,
életünk gyorsan elszalad.
İSZI FALEVÉL
Nyugalmas, nyárvégi táj vesz körül,
Gyümölcsillattól terhes a lég,
Barnállik amott már, felszántott föld
az, İsznek a híre, de nyár van itt még.
Lágy szellı borzolja, suttog a vén fa,
Köröttem csend van, csak ez a szél...
A fáról leválik, s elébem leszáll
Egy sárga és fonnyadt ıszi levél.
J.
152