âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
N. PETİ 'SZIGETHY ILONA<br />
ÉDESANYÁM A MENYORSZÁG<br />
KAPUJÁNÁL VÁR ...<br />
Édesanyám a Mennyország kapujánál vár<br />
és integet szerényen – amint élt - és várakozón.<br />
Visszaintek, magasra lendítve karom –<br />
mely a mozdulat ismétlıdésétıl sajdítóan fáj.<br />
Halovány fény öleli Édesanyát, a várakozót,<br />
<strong>aki</strong> integet szerényen – ahogy élt – és óvón<br />
vigyázta<br />
életünk, s igyekezett, hogy legyen italunk,<br />
ételünk,<br />
míg földi létünk rémületeit és örömeit<br />
győjtögettük.<br />
Liliomból font koszorú fehérlik haján...<br />
és türkizkék fátyol-ruhája omlik, a<br />
lendülettıl, mellyel hangsúlyt ad a várakozás<br />
riasztó örökkévalóságának, s mosolyának.<br />
A mosolynak, mely búcsúzó, s (el)köszönı<br />
egyben!<br />
E gondolattól szikra pattan parázslón bennem;<br />
– A Drága, a Volt-Nincs – átlépne félve –<br />
oda, 'hol Apánk, a rég (f)elment férje – várja ıt.<br />
–<br />
Ajkam zsibbadva szorítja fuldokló torkom,<br />
míg fényévnyi távolból félszegen mondom;<br />
- Ó, értem ... ó, értjük* végre, mi gyarlók,<br />
(A felnıtt cserfes, s oktalan fajankók!) Nem<br />
hívsz;<br />
Te csupán anyai szívvel köszönsz…. nekünk. –<br />
S lám az ıt körül vevı, bíborrá váló hívó<br />
jelenben;<br />
örömhúr pendül, édes sóhaj lendül, s reppen a<br />
szívbe,<br />
s homlokán égı diadém- fényre* mely még<br />
utolszor<br />
elibénk vetül, hogy lássuk jövınk a majdani<br />
percben...<br />
TEMETİ NÉMA CSENDJE<br />
A temetı néma csendje:<br />
Sors íratlan házirendje,<br />
Remény és fájdalom<br />
Élı virág, sírhalom.<br />
Sorsok, évek, órák<br />
Arc redıket róják.<br />
Élık háborgása<br />
Holtak megnyugvása.<br />
Riadalom, félelem<br />
Feloldozás, kegyelem.<br />
Élet, Halál nagy Úr<br />
Gyászoló térdre hull.<br />
Tekintet’ tétova<br />
Halomra néz, oda:<br />
Hol fekszik bőntelen<br />
Ki elment hőtelen.<br />
Maradt a fájdalom<br />
Emlék és sírhalom.<br />
Nyomasztó néma csend<br />
Íratlan házirend…<br />
SZIGETEK<br />
Szigetecskék vagyunk<br />
életünk tengerén,<br />
vadul emel az ár<br />
vagy vígan csap hullám,<br />
sodródunk közepén.<br />
Árboc a szeretet<br />
ha ülünk csónakon,<br />
anélkül süllyedés,<br />
hánykódás lesz a bér<br />
hajnalon, alkonyon.<br />
Természet lágy ölén;<br />
tender vagy szárazföld:<br />
gyökért ereszt a kín, gyökért ereszt a<br />
vélt öröm.<br />
Mindezért KÖSZÖNÖM!<br />
… Kijár …<br />
136
Change language