âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
KAJUK GYULA<br />
ÖREGSÉG ETŐDÖK<br />
(félhomályban)<br />
redınyöm leengedem csendesen<br />
ne bántsa a fény gyengülı szemem<br />
redınyöm leengedem csendesen<br />
múlik a vágy, elszáll a szerelem<br />
(helyzetkép)<br />
a készétel teteje zsírosan fénylik<br />
kihőlt rég, előzi étvágyamat<br />
én is kihőltem már ezer éve<br />
nı se melegíti szívem s ágyamat<br />
elalszom a tévé elıtt<br />
míg dörögnek a Coltok<br />
kézfejemen, a pergamenen<br />
szaporodnak az öregségi foltok<br />
(juszt se)<br />
számban ecetté vált a bor<br />
és a csókok íze<br />
nem andalítja már szívem<br />
a „für Elise”<br />
a kor tılem mindent elrabol<br />
ha majd mindenembıl<br />
teljesen kifosztott<br />
egy búcsúverssel adok néki<br />
nagy parádriposztot<br />
(készülıdés)<br />
töltıtollamat maradék<br />
tintámmal megtöltöm<br />
vılegény-ingemen<br />
a hasadást megöltöm<br />
hőtımet leürítem, kimosom<br />
bemegyek az elfekvıbe<br />
villamoson<br />
csak fekszem majd az ágyon<br />
elégedetten<br />
bár vén vagyok, de semmi<br />
fontost nem feledtem<br />
számláimat rendeztem mind<br />
temetésem elıre fizettem<br />
elszivárog lassan<br />
az egész életem<br />
(örökös)<br />
szívét mint az égi kékség<br />
örvendeztesse örökség<br />
a halálom révén kapott<br />
újrakezdési lehetıség<br />
(a halál grammatikája)<br />
Egy ponton túl már mindennek vége.<br />
Szörcsög a tüdı és szorul a gége.<br />
Az agy, mint a telefon, vonalat bont…<br />
Egy ponton túl pont ott <strong>van</strong> egy pont.<br />
A FEKETE KOCSIS HALÁLA<br />
Végigcsapott a konok lovakon<br />
a fekete, fekete kocsis a bakon<br />
és a batár nekilódult a homokon.<br />
A batár átgördült végül a határon,<br />
nem tudom melyiken,<br />
grúzon vagy tatáron<br />
és a fekete fekete fekete kocsisom<br />
vérét már magamról soha le nem mosom…<br />
pedig csak bőnét akartam megtorolni,<br />
hogy végigcsapott a konok lovakon<br />
az az átkozott fattyú ott fent a bakon.<br />
HONORÁRIUM<br />
Vadászok vacsoráján verseim szavaltam.<br />
Babérral koszorúztak a derék fiúk;<br />
gondolták talán, a költık mind hiúk…<br />
holott nemcsak dicsfénnyel él az ember.<br />
Kongó konyhámba kedvetlen hazatérve<br />
elgondoltam… hogy hát nem azér’…<br />
de egy kis ızhússal ha „megsértettek” volna,<br />
most illatos vadragu fıne fazekomba’<br />
s mily szépen úszkálna benne a babér!<br />
(elmúlás)<br />
mint tollamból a tinta<br />
cseppenként, csendesen<br />
– régi ez a minta! –<br />
186
Change language