âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
KLENCZNÉ FÖLDI IRÉN<br />
LILA AKÁC<br />
Tóth Manci mondta Palinak:<br />
– Én nagyon megszoktam Magát.<br />
Mikor megcsókolta számat,<br />
én megszoktam Magát mindjárt...<br />
Én meg <strong>azt</strong> gondoltam Rólad,<br />
hogy nagyon hiányzol nekem.<br />
Mikor nem csókoltál szájon<br />
fabatkát ért az életem...<br />
Mennyit érhet a batka?<br />
És mennyit, ha csak fából volt?<br />
Nem csókolt csók hány fabatka?<br />
– Tılük nem látszik a mennybolt.<br />
Pali letört egy ágat<br />
– illatozó lilafürtöt –,<br />
Manci <strong>azt</strong> hitte udvarol,<br />
komolyra vette a flörtöl.<br />
Én is <strong>azt</strong> hittem örökké<br />
hozod nekem a virágot,<br />
Te is <strong>azt</strong> hitted, hogy nekem<br />
adhatod a nagy világot...<br />
Egy fürtnyit a könnyeimbıl<br />
Érted sírok minden éjjel.<br />
Negyven évnyi flört emléke<br />
lila köddé oszlik széjjel...<br />
ESİS ÁPRILIS<br />
Harmattól éled a kiskert<br />
– könnyel mos bánatot a szív –,<br />
tavak mélye titkokat rejt,<br />
a kék folyó kalandra hív,<br />
a jégesı lombokat fejt,<br />
a zápor óránként felsír,<br />
az óceán hajót veszejt,<br />
szökıárról terjed a hír,<br />
forrás vize életet ment,<br />
cseppet fecske csırében visz,<br />
bárányfelhı gomolyg ott fent...<br />
... és monda az Úr; – Ez csak víz!<br />
OKTÓBERI VADGESZTENYEVIRÁG<br />
Még adnak árnyékot a lombok,<br />
érik a súlyos gesztenye,<br />
egy fekete óriásnak<br />
ismét született levele.<br />
Gyertyát is gyújtott sziromból<br />
– nyakam-törve megcsodálom –,<br />
látszanak a sárga porzók,<br />
termése nem lesz, sajnálom...<br />
Ha az elsı fagy rálehel<br />
megfeketül és aláhull,<br />
de addig még <strong>van</strong> ideje,<br />
éljen addig is boldogul...<br />
Elárulja magát a fa<br />
– mint mi, „győlésre-hívottak”;<br />
incselkedünk a múltunkkal,<br />
nézegetjük az urakat.<br />
Arcunkon púder, szánkon rúzs,<br />
hajunk ezüst, rajta kalap,<br />
ráncos nyakunkon kacér sál,<br />
derekunk fáj az öv alatt.<br />
S ha jön a Fagy és ránk lehel?<br />
Elkísérnek a virágok...<br />
Ma még egymásra mosolygunk;<br />
– Meggyógyultam! Látod? Járok!<br />
RÓZSÁS KALAP<br />
Hogyha örvendezni akarok,<br />
felpróbálok néhány kalapot...<br />
Karimás bársonyon – selymen is –,<br />
jól mutat a rózsás kalapdísz.<br />
Barnáknak szıkéknek ajánlják<br />
és ha ıszek is meg- kívánják?<br />
Ehhez vágattam a hajamat,<br />
kiemeli így a nyakamat ...<br />
Most ı a kedvenc, a „favorit”,<br />
úgy-e, most is róla szóltam itt!<br />
121
Change language