„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
MÓRÉ CSABA JÓZSEF
ROBOTKIN VÁR
(egy képzelt világ)
Állat állat ellen, ember ember ellen,
a dzsungel törvénye látod, nem válogat,
s míg az állatokat ösztönük vezéreik,
a homo sapiens az állattal szemben
ésszel tud győlölni a földön másokat
és gyilkos eszmékkel, atom-fegyverével
világot dönt romba és meg nem változik,
pusztít, irt és gyilkol meg tiszta lelkeket,
előzve mindenkor haladó szellemet,
a nemest, a szépet büszkén megtagadva,
sátáni erejét világgá kiáltva,
a választásoknál önmagát ajánlva,
soha nem ismerte a könyörületet,
legyen szegény öreg, vagy éhezı gyerek.
S már ı akar lenni a vadonnak ura,
a dzsungel királya, a polgárok fura
Robot kin vár ura és mindenek felett.
Az ösztöngondolat nagy megalkotója,
s talán az Isten is, hisz csodákra képes,
és nem veszi észre, hogy sok állat éhes.
Majd felhallatszik a vadonnak mély szava:
nem idevaló vagy, – menj békével haza,
törıdj társaiddal emberséges módon,
az ösztönöd helyett az ész domináljon,
a társadalomnak légy a hő vezére,
ha nem vállalod ezt, menj a sor végére.
Teremts békességet mindenki szívébe,
szőnjön meg az ember-ember ellentéte,
elvtelen harc helyett építsd nemzetedet,
vezéreljen tehát hit és a szeretet.
Ember állat ellen, állat ember ellen,
a dzsungel törvénye látod megváltozott…,
s míg az állatokat ösztönük vezérlik,
a homo sapiens: az állattal szemben
ösztöngondolattal győlöl másokat.
ÁLMODJ
Múlnak a percek, múlnak az évek,
az ember tervez, az ember téved.
több van a tervben, mint a valóság,
az álomképben van csak az igazság?
lehetnek szépek, s bánatos könnyek.
AZ élet álma is igaz lehet,
he lelkedbıl jön és lelkedbe megy.
Írd le az álmod, írd ki lelkedet,
büszkén szárnyalj ott, s nyisd ki szemedet,
mint álomhívó, mint álomszövı,
te vagy az író, te vagy a költı!
BÁRÁNYFELHİK
A kéklı égen fehér vattafelhık
ezernyi alakban egymást kergetik,
alakjuk változik, s mint tovatőnık,
Lelkemet álomvilágba terelik.
Új felhık jönnek és új látomások,
képzeletvilágom már határtalan,
az égre nézvén eltőnıdve állok,
magamat is látom emberalakban.
Majd emberarcom állattá változik,
és az állat egy más emberarcra vált,
új felhık jönnek és új látomások,
ki tudja azt, hogy ki, kitıl származik.
Egy felhıalak éppen reám kiált,
nézem a felhıt, eltőnıdve állok,
szinte megbővölve hallom a szavát,
látom a tiszta szellemkép-mosolyát,
fején egy hókristály felhıkoronát,
aztán báránnyá változik a felhı,
amint éppen egy felhıcsipkét legel,
tán ı az a szelíd égi bégetı,
aki emberbıl lett, s állatként felel.
Új felhık jönnek és új látomások,
egy asszony arcát mutatja egy felhı,
nézem az arcot, megbővölten állok,
s arcomon suhan egy tavaszi szellı.
A szép felhı-asszonyt lefényképeztem,
így rögzítve egy felhı-pillanatot,
majd valami különös történt velem,
a kép mását a földön megtaláltam,
egy asszony jött szembe a valóságban.
Egymásra néztünk, egymásba szerettünk,
egymásban a békés csendet kerestük,
s mint gyızedelmes földi kincskeresık
néztük az eget, mint földi esendık,
táncoltak az égen a bárányfelhık.
Az álomképek egyre csak jönnek,
84