âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

More documents

Recommendations

Info

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest B. SZABÓ ANNAMÁRIA KÍNZÓ PERCEK Behoztam a levest, elnézlek ágyadon. Csukott szemed mögött látszik a fájdalom, Mint vergıdı madárnak, ráng egyet a tested Lázad nem csitul. Hős kezem kerested. Érezted, hogy most is, én melletted vagyok De nehezen mozdul a szemed, és a karod. Ahogy simogatom forró, ázott bıröd Próbálsz mosolyogni, és csendesen tőröd. Hogy betakarjalak, hogy megetesselek, Soha nem kérsz semmit, csak itt legyek Veled. A gyógyszert, mit adok bizakodva veszed. Mindketten reméljük tıle az életed. De fogysz, mint a gyertya, s fényed olyan kicsi, Szeretnék még egyszer nevetést hallani. De, ahogy a Tiéd nem, az enyém sem hallható. Lábujjhegyen járok. Aludj, ha így a jó. HALOTTAK NAPJÁN Milyen mást jelentett a halottak napja. Mikor nem volt a szívünknek igazi halottja. Mikor csak nénénkre, s apjára gondoltunk, Mikor még nem volt, úgy hiányzó halottunk. Az élet kegyetlen, vagy csak pörög talán. Nem éreztünk sokat a halál angyalán. Hogy elvitt valakit, aki nagyon fontos. Csak a gyertya lángja égett, nagy, bozontos Krizantinok mellett a sötét temetıben. Mikor apró fények finoman rezdültek a szélben. Álltunk mozdulatlan, és óvtuk a lángot. De a szívünk akkor nagy öregeket látott. Ma már mást is jelent a Mindenszentek fénye. Az, akit szerettünk, fenn van már az égbe. Más a virágillat, súlyos a pillanat Mikor gyertyát gyújtunk, a szívünk ott marad. Ott marad a sírnál, a hideg kılapon. Ott marad a lelkünk, és egy nagy fájdalom. GONDOLATOK KARÁCSONYRA Elmarad a válasz, s elmarad a kérdés, S a drága ajándékból, hiányzik az érzés. Pedig a karácsony csak zöld és jó szagú. Igazi családban szegfőszeg illatú. Igazi családban a mosolyunk az öröm, És elhangzik hogy: hogy vagy? S a válasz: köszönöm. Bizalmas pillantás, nyugalmas érintés. Kíváncsi mosolygás - és boldog ölelés. Legyen hát karácsony minden egyes napunk, És mit egymásnak ma még megadhatunk, Ne várjunk mindig csak decemberig vele, Mert lehet, hogy kihől a szív melege. S, ha karácsony nélkül nincs már mit mondanunk, Hol a mi igazi nagy karácsonyunk? Azon az egy napon csak a fenyı csillog. De mit ér, ha a szemünk idegenül villog? Ha nincs benne meleg, és nincs benne remény. Talán ki is huny tıle a gyertyafény! Hogyha a szívünkben nincs igazi álom, Mi legyen, mi végül valósággá váljon? Amíg a pénzbeli ajándék a mérték, Sohasem lesz igazi karácsonyi érték. Minden napra töltsd fel a szíved karácsonnyal, Igaz szeretettel, és színes álommal. Kívánj minden napra valami kis szépet, De csak akkor érték, ha nem magadnak kéred. Megtérül a jóság. Osztogasd két kézzel: Kend be ezt a földet szegfőszeges mézzel! Szentkarácsony este az ajándék mellett, Legyen oda téve egy jó szó, és a lelked. És, ha gyertyát gyújtasz, hagyd, hogy annak fénye, Eltávolodjon a szíved legmélyébe. Legyen ez mindig így, legalább minálunk. Hogy a karácsonyra ne sokáig várjunk. Ha minden napra telik egy karácsonyi álmunk, Nem kell összegyőjteni egy napra a vágyunk. Mert fenyı hervadással, s gyertya lobbanással, Ne múljon el minden egy szempillantással. Legyen a világunk arany - zöld, - és fényes. Mindig ott lobogjon szívünkben a mécses. Hogy szeretünk és vagyunk. Hogy élni, s adni tudunk. S a rossz indulatunktól, soha el nem bukunk. Jóságod a szívbıl osztogasd két kézzel. S, ha csak egy almád van, azt is add jó szívvel A fázós napokban, csak sürgünk, és forgunk. Csak az jut eszünkbe, hogy temérdek a dolgunk. Pénztárcát szorítunk, kirakatot nézünk, S nem is vesszük észre, hogy közben alig élünk, Mechanikus minden és elvész a lélek. Bár úgy tőnik nekünk, hogy pezseg az élet, Valahogy nem jut el az öröm a szívhez. Nem halljuk meg mi az, mit a másik kérdez. 50
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest OSVÁTH IMRE TAVASZ VOLT Kövestetıi erdı felé vitt utam Megálltam nézni lombjukat, Május varázsa dalolt A napfény sugara alól. Tavasz volt, lélekvidító A tél régen halott, de belıle Ébredt a kikelet, s távol valahol Gerlepár hívogatóan dalolt. Mint tündérjáték a tó felett Ábrándozás vagy képzelet? Úgy gyönyörködtem a tájban A paradicsomkert ilyen a bibliában. Vén lelkem kínozva gondolatokkal Kapaszkodtam az égiek felé, Bensım, mint üres templomkép Befogadta a teremtés istenét. Sóhajtással kérdeztem sorsom titkát Uram ! meddig engedsz még? Arcomra hullt egy meleg fénysugár S ott ragyogott hosszabb idın át. Értem Uram, mit üzentél Még ihatom fényed sugarát. A tükröt, mit elém tett İ Benne látom az akaratát. BECSÜLD AZ ÖREGEKET Nézd a két ráncos kezet A munka hogyan erezte meg. Látod az nyakon a görcsöket? Ilyenek a dolgos kezek. Évtizedek munkája ráírva Mint térkép mutatja sorsukat, Öleltek szeretıt, szerszámnyelet Ringattak bölcsöt, temettek gyermeket. Gondoztak beteg, öreg szülıt Imára kulcsolták sokszor kezük, Eszükbe jut néha a vég idı Reájuk ki takar szemfedıt? Valaha délcegen roptak táncukat, Felrémlik egy régi bál Esti séták a tánc után. Táncba vitte ıket az élet Bánatot többet láttak, mint örömet, Szívük mind lassabban dobog Mielıtt életük földre rogy. Munkájuk nyomán új élet fakadt Nem mutatták elfáradt arcukat. Kézfogásukból ma is sugárzik erı Mintha ifjúságuk törne elı. Úgy éltek ık, ahogy élni kellett Sorsuk volt ezerévnyi, Keresztet hordtak néha nehezet Becsüljetek az öregeket. HA SIMOGATOM Ha simogatom gesztenyeszín hajad benne ıszülı szál is akad, kezem lassan szempillát takar. Arcod sem a régi bársonyos már szemedbıl is eltőnt a nyár. A szavak halkan hangzanak nem a régi pattogósak. Türelmed sem a régi már kezeden is remegés jár. Mégis, ha megfogom kezed a régi simogatás jár velem. A régen elmúlt fáradt évek benne régi szerelmet érzek. Ma legszebbek a csendes esték ilyenkor szép az emlékezés. Mintha felhıkre tekintenék onnan fut felém az emlék. Kezed megfogom, még a régi kéz érzem, egymásé vagyunk még. Csendesen elsírom magamat, elfojtom keserő bánatomat. Még szépek a nappalok, ha ébredek, melletted vagyok. Künn hóesésben álmodnak a hegyek, a hold fénye az ablakon beinteget. Megszorítom álmomban kezed megcsókolom, mint fény a vizet, ahogy csókoltalak ifjan, tégedet. Lábuk léptükkor megroggyan 51
Page 1 and 2: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 49: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 101 and 102:
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
show all

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...