„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
V. HEGEDŐS ZSUZSA
MELANKÓLIA
Ablakomba fészkelt a sötétség,
lombos árnyékával betakarta szívemet.
Rideg hangján nevemen szólított a kétség,
fagyos ujjaival marcangolta a lelkemet.
Lábamról ledöntve a mélybe rántott,
vonszolt hetekig árkon-bokron át; –
lehajtott fıvel mentem utána,
nem láttam mást, csak a bánat ostorát.
Önkívületembıl egy hang felrázott; –
kedves volt, lágy;- kicsit bohém:
nézd, ott az éteren túl örök a fény;–
elviszlek oda Illés szekerén!
Tőnıdtem csábító ajánlatán,
de földanyám nem engedett.
Szigorú hangján reám rivallt': –
még nem fejezted be küldetésedet!
Mit tehettem mást? – Összeszedtem magam,
s folytattam tovább a megunt életet.
DEBRECEN ÉS SZEPES HATÁRÁBAN
Itt a puszták ölén nincsenek hegyek,
ne keress kéklı ormokat, szirteket!
Nádasokat, bozótokat rejtenek a síkok,
magános akácok bámuljak a habos fellegeket.
Ágaik közt csak a vihar fészkel,
csillagok vigyázzák téli álmaikat,
de a Lovász-zugi tavak világába
pezsgı életet hoz az ébredı tavasz.
„Huncut a bíró”, – fütyülik a rigók,
lilék járják figyelemelterelı táncukat; –
kecses tavi cankók sétálnak a partokon,
otthonra találnak poszáták,
pirregı tücsökmadarak.
Gulipánok, sárszalonkák lakják a berkeket,
széki-gólyák róják a zsombékokat,
a béka-koncertet tücsök-zene válja fel,
s a madarak repülni tanítják fiókáikat.
Szemet-gyönyörködtetı e látvány,
s mind-mind arra vár, hogy felfedezd.
A vonuló madarak az égre karcolják,
hogy szeresd és becsüld a természetet.
ERDİTŐZ
Kéj só vár kalandorként fut a tőz lobogva; –
lángcsóvái mardossák a fákat,
s azok perzselı ölébe omlanak.
Fuldokolva prüszköl nyomában az avar,
szikraesı hull; –
halálcsókot osztogat fövénynek, bokornak.
Mögötte üszkösen feketéllı nászágy,
keserő füstködök...
fölötte fészküket, fiókáikat sirató madarak.
A TEGNAP BŐVÖLETÉBEN
Gyönyörő ez a nap, ami ma ránk virradt,
de valami a tegnapból még itt maradt:
szitáló esıcseppjei a pıre bokrokon; –
egy hamiskás mosoly,
mely ott tündökölt az arcodon;
a hangulat, amely át- meg átjárta a kisszobát;
egy furcsa érzés, mely szívünket hatotta át;
egy félénk ölelés, mielıtt kikísértelek;
egy különös kérdés, ami a nyomunkba eredt.
ZSUZSANNA
Nem tudom, kinek mit sugall ez a név.
Nekem tetszik, mert az enyém!
Kedves számomra,
mert ezt viseli az Édesanyám.
Zsuzsanna az egyik lányom; – sıt, rokonom,
ismerısöm is birtokolja egynéhány.
Szép, ısi név..., no, és a jelentése liliom.
Egyszer talán majd kinyílok
a saját síromon.
VÁGYÁLOM
Ha nem lettem világító fáklya
[isten tenyerén,
engedd, hadd legyek lobogó máglya,
[szíved közepén
70