AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest KLASZÁN ERZSÉBET ÉDESANYÁM Madár csicsereg, tavaszi lomb fakad, Utam most az Almás-patak felé tart. A temetı susogó fái alatt Édesanyám hamvait takarja hant. Sok éve már, - hogy jött a gyors üzenet: Kórházban vagy, é s látni akarsz minket. A kis öreg nénék közt olyan voltál, Mint kórok közé került virágszál. Nem hittük el, mikor <strong>azt</strong> emlegetted: Az új tavasz nyílását nem éred meg, S olyan hirtelen szálltál el jó anyám, Mint riadt galamb, tőzvész lángjainál. A sírodhoz vadrózsa bokor vezet. A sok munkától dolgos, eres kezed – Nem simogatja meg arcom már soha, S nem nyújthat vigaszt lelked bársonya. Szép voltál, szelíd-szavú, és türelmes. Amikor jó atyám örökre elment – Megtört smaragdzöld szemednek sugara. A jóság te magad voltál, magad! Az óra elszáll, s repül a gondolat. Eszembe jut sok-sok intı szavad. Kis csecsemıként bölcsıben ringattál, Göröngyös úton jó szóval biztattál. Messzire mentem, – hívtak az utak... Révedı szemem a múlt selymén kutat. Karod kitárod, é mosolyogni látlak, Anyácskám! Az ég ırizze álmod! PIACI IDILL Hangos a nagy piac már kora reggel. Áruikat pakolják a kofák. Zöldség; gyümölcs halmok égig érnek fel, Jönnek a vevık, megy az alkudozás. Bicegve lépdel, látszik nagyon fáradt, Kosarat cipel egy idıs bácsi. Korán vonatra ült, - arca oly sápadt, De keli a pénz, – hát kénytelen árulni. Elnehezült lábbal vevıit várja, Vidékrıl hozta a sok érett almát. A friss gyümölcs önmagát kínálja, Szépsége dicséri a dolgos gazdát. Fogy is a jonatán, s hull az öregre: Finom az íze, hozzon majd máskor is! Odacsapódik, mint egy tarka lepke – Fiatal asszonyka érdeklıdik. Szeme sem áll jól, s a sok alma láttán Huncutul az aggott legényre kacsint: Szabad-e kóstolni, é mondja csak bátyám?! S már fogja is az almát a kis hamis. Harapjon bele, ízlelje csak lelkem! A bá' egyszerre csak jókedvre derül. Perdül-fordul a takaros menyecske, S az alma nevetve kosarában ül. Az ifjú hölgy piros mosolya lebben, Dalra fakad karján a kosár. Az öreg szeme párás lesz hirtelen, S merengve néz a távozó után. NYÁRI ZÁPOR Piros hıség párája száll a nyárban, Az erdıkben katedrális homály. Tüzes rózsák égnek a nap kalapján, Elalélt a lázas-homlokú táj. Könnyő szél fut át a Balaton parton, Gyöngy fodrok pihegnek a tó hátán. A vágy hulláma vibrál egy szép arcon, Chopin dala szárnyal a zongorán. Simogat a sok-sok lágy, ezüstös hab, Tetszhalott kikötı szundit lustán, És terjeng az édes, bús virágillat, S mint sóhaj a szélben, messzire száll. Tó fenekére rejtıznek a halak. Bokrok égı, vérvörösben állnak. Lombok közé bújnak a kismadarak, Permetezı, langy-esıre várnak. Nem kell sokáig kérni az egeket: A menny borongva a földre roskad, Vakító villám viharral fenyeget, S nagy, kövér esıcseppek potyognak. Halovány szivárvány koszorút fon, Rétek virágai mosolyognak, S míg üveggyöngyét kiönti a zápor, Párája száll a parti homoknak. 82
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest RUDAS JUDIT: Sas-viadal (olaj) RUDAS JUDIT: Bajadérok II (olaj) RUDAS JUDIT: Bajadérok I (olaj) 83