„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
SZÁDVÁRY MARGIT
ÍZKAVALKÁD
Az álom és éberlét határán
rímeket pörget a tudat,
alakít verssorokká,
mint az apró méhek
győjtötte nektár összedolgozva,
úgy alakulgat ízes anyaggá.
Édessé, mint az ízes nevetés
és pár boldogság-virág,
vagy savanyúvá,
mint az elérhetetlen lehetıség,
a csüggedt remény, az értetlen világ.
Talán keserővé,
mint az öreg szívet, a pislákoló életet
ırzı tarka pirulák,
netán inkább sóssá,
ami nélkül ízetlen az élet,
a tengerparti nyár.
Egy ízkavalkád az egész világ!
S ebben a rend-káoszban elmerülve
rovod az értelmes vagy értelmetlen,
érdekes vagy senkinek sem kellı sorokat,
mint lyukas korsóban vizet hordó
bús Danaidák.
fáradt eresztéke most nyugtot talál,
a szellem még tervez és holnapot épít,
vagy ırli, mint malom a zaklatott mát.
Lassanként foszlik a gond,
ural a csend és eljön az álom,
puha karjával úgy ölel át,
hogy a holnap majd frissen találjon.
BELSİ TÁJAKON
Ahogy nı a létezésem fája,
lombozata kuszán szétterül,
az élet rázza, szétcibálja,
évgyőrője csak telik belül.
Nap neveli, zápor locsolgatja,
tápláléka szellem és kenyér.
a jó kertész nyes-nyes egyet rajta,
hulladéka tápként televény.
Illó virágból termés-utódom
sarja kihajt, nem éltem hiába,
testembıl élet fakadt.
Nem mindig csendes a táj,
féreg rág, vihar cibál,
lombom hol oltalmat ad,
hol lehasadt tőzifa csak.
Fejsze, szekeréé, tőnj el, ne bánts!
Állva haljak meg, mint a büszke nagy fák.
ESTE
Mélyül a naptalan árnyék,
fekete leplet borít az est,
Hold pásztor, csillag-nyáj
szegez rá arany pecsétet,
csitul a zaj és fárad a test.
Apró kis lámpák, fények felelnek,
oszlopon, ablaknyi résen,
vacsora illata árad,
tőz-meleg, családi fészek,
lassul a lüktetı élet.
♪ ♫ ♪
Puha párnákon lankad a test
86