„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
NYESTE MÁRTA
DRÁGA NAGYAPÁM
Mindig vártál, vártál, csak vártál,
Soha bele nem fáradtál.
Örültél mikor megérkeztem,
Boldog perceket Neked így szereztem.
Óh, drága Nagyapám!
Bárcsak még arcod simogatnám.
Órákat ültem az ágyadnál,
Fogtam kezed, s Te hallgattál.
Halálos ágyadnál is megvártál,
Búcsúzni kell, most már éreztem.
Már semmit, semmit sem tehettem,
Kezed örökre el kell engednem.
Hideg, jéghideg volt homlokod,
Nem láttam többé már mosolyod.
Csókot leheltem haldokló arcodra
Így engedtelek el utolsó utadra.
Óh, drága Nagyapám!
Bárcsak még arcod simogatnám.
Hosszú utadra félve indultál,
Már csak egy percre maradtál.
Halálos ágyad mellett álltam,
Lelked üdvéért imádkoztam.
Az örök hazába megérkeztél,
Nagymamám várt, kit nagyon szerettél
Eljött a perc, Jézushoz indulni.
Lelkem azóta se tud nyugodni,
Szeretlek, elkéstem mondani!
MENNYIRE SZERETLEK
Érezned kell, hogy mennyire szeretlek,
Mindig, mindenhol csak Téged kereslek.
Boldoggá az tesz, mi Téged boldoggá tesz,
Veled még a bánat is édesebb lesz.
Fogadd el tılem lángoló szívem,
Öleld át hófehér, tiszta lelkem.
Ne félj, engedj közelebb magadhoz egyre,
Meglásd, végül együtt jutunk fel a hegyre.
Érezned kell, hogy mennyire szeretlek,
Mindig, mindenhol csak Téged kereslek.
Tíz éve már, hogy Te utánad vágyódom,
Szemed barna fényének melegét imádom.
Te Érted élek, értsd meg hát végre,
Ha kell, esküszöm a Földre, az Égre.
Rajtad kívül nem létezik senki más,
Nekem az élet, általad lett csodás.
♪ ♫ ♪
ÉDESAPÁM HALÁLA
Virágillat, madárcsicsergés,
Fájó ébredés és kesergés.
Szombat Urunk feltámadása,
Drága Édesapám halála.
Nehéz volt elhinni, hogy vége,
Megszőnt dobogni fáradt szíve.
Most már minden mindegy, Te mondtad,
Talán érezted utolsó utad.
Nem tudtál tılünk elbúcsúzni,
24
J.