AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest HALÁSZ IMRE MARX PÁRIZSBAN Nagy nıcsábász ma is, bár verset már nem ír, kilószám kopik mégis a merített papír; éjjel fölkelti Jenny von Wastphalen asszonyt: Kedves, figyeljen! milyen címet találtam Proudon ellen? A FILOZÓFIA NYOMORA, s nem a NYOMOR FILOZÓFIÁJA. Gut? Ja! Jaaa! Nagy hecc lesz. Kíváncsi vagyok mit mond rá Engels? És maga? Magácska, drága? Az asszony szegény újra elalszik, míg Károlyban fortyog a méreg. Mit várjon akkor a többiektıl: londoniaktól, brüsszeliektıl, ha ez a nı se...?! Aztán a hajnal, ahogy vörösen kiforr az égre, odabuktatja kimerült fejét, oroszlán fejét Jenny szívére. HALÁSZTELKET ÚJRA BELEPI A HÓ Óváry Géza festımővésznek küldöm a volt alsótelepi Diófa sorra, abból az ünnepi alkalomból, hogy110 éve ! 1892 decemberében WE1SS MANFRÉD és testvére Csepel Nagy-Duna menti legelıjén gyárat alapít, amitıl nem csak a kis sváb falucska, de a környezı községek, majorok, uradalmak éleié is robbanásszerően megváltozik. Hogy hull le a hó – emlékezetemben; és milyen szép – újra december! Még a szegénység is: HERMINA MAJOR. Cselédek lelke száll a föld alól, szemközt a pelyhekkel. De ez már TELEP! települnek be a NAGYOK, JÁGEREK, HALLAK... a BALLÁK – Csizmás dédapám varnyút lı levesnek húszholdas tanyán. Szekerüket még 4 ökör húzza, de már gızmalomból havaz a búza. Majd bolgárok jönnek <strong>azt</strong>án az Ipar gumicsizmásan és bakancsaival, s már-már alig tudni: ısi földeken Mikulás lapul, vagy karfiol terem, vagy csak négy égtájra szón öntısalak porkáz, míg acélból nınek sárfalak, s Urak lovardája bontott téglaként ontja családoknak a nyár melegét, hiszen ács, pék, borbély, falkátlan pásztor, kanász, kovács jön fel zúdulva ZALÁBÓL FEJESEK, EKLIEK, KARAFIÁTOK, már csepeli prolik: bicikligyártók. Felballag BÉKÉS is, apa után lánya; s kerekeznek KI – BE! két SZIGET-i gyárba. Új mőúton LE! FÖL! – mint a katonák. Jönnek, mennek, hullnak – viszik a Csodát! Konyhákban tea fı, azután fızelék. „WM” a tőzhely is, és „WM" a fazék. Szobában varrógép - az is kezük mőve – felpörög: a nagylány készül esküvıre. Indul a férjjelölt, bizonyos SCHUSCH JÁNOS: szerszámkiadó és üzemi könyvtáros. Minden mezsgye könyvlap a havazott tájon; okos szeme rajtuk, lába a pedálon. JÓSKA MAJORBÓL jön, a szerelem őzi. Elöl hajt, lemarad, ráteker a többi, kik hozzák a szajrét, viszik a szalonnát, s megfeszülnek bı, nyőtt disznóbır táskák. Csattog a csiptetı, fönt vöröslı kezek, balról a NAGY-DUNA nagy ALU-lemez; zörög, mint bringáik. Lent hó, fönt a köd, így nyomulnak, szállnak jég és ég között. Hátukon tél táncol, bent kemence-hı! – így keményíti ıket érccé az Idı! Majd ki a tőz mellıl, újból be a fagyba – így edzıdik tovább e fél-prolifajta: AKÓCSIK, KÓTIAK, és már földtelen BALLÁK utódai... Új történelem mit írt e kiizzadt, vacogó sereg, míg felnıtt két TELEP-bıl HALÁSZTELEK! e vérbıl, hóból, hıbıl születı hazám, hisz itt várt Jézuskára még KISLÁNY ANYÁM. Helyette, helyettük is, magamért is fázom. Nézem: kint esı hull, és holnap KARÁCSONY. OBELISZK VÁROSAINK FİTEREIRE 100-150 évig várnak itt a csontok, <strong>azt</strong>án <strong>azt</strong> mondjuk nekik: Gyıztetek! 94
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest PALLÁS FERENC:Szabó Magda írónı (olaj) PALLÁS FERENC:Botjára támaszkodó (olaj) PALLÁS FERENC: Faludy György író (olaj) PALLÁS FERENC:A ház elıtt (olaj) 95