âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
SITKU RÓBERT<br />
ENGED, HOGY SZERESSELEK<br />
– Neked –<br />
Te most engem olvasol, rám figyelsz<br />
ahogy én a szavak megszületését figyeltem.<br />
Pont úgy, ahogy a szilváktól roskadó fákat<br />
néztem az utak mellett<br />
ahogy az egymással kergetızı felhıket<br />
s ahogy a nyár színei mögött lassan felvonuló<br />
ısz színeit és árnyalatait.<br />
Néztem ıket, pupillám mögé engedtem mindet<br />
és ágyat mutattam nekik magamban<br />
hogy maradjanak, bennem pihenjenek.<br />
Hosszú ısz nyújtózkodik odabent.<br />
Mert<br />
mikor ezek a versek megszületnek<br />
te születsz meg<br />
és a tinta az én vérem<br />
s a kezem követhetetlen ritmusát<br />
az ismeretlen vezeti<br />
<strong>aki</strong> hol megkönnyezi, hol elneveti<br />
önnön alkotását<br />
de teremti és teremti<br />
múlhatatlanul<br />
mert szereti.<br />
Szeret az ég nevetni.<br />
És<br />
mikor ezek a versek megszületnek<br />
az születik meg<br />
<strong>aki</strong> a mély idıben eddig rejtızött<br />
– s talán önmaga elıtt is –;<br />
formáját keresve lelkének<br />
majd<br />
tartalmát várva lelke formájának;<br />
s voltak oly vizek<br />
melyek pereméig sem értek<br />
s voltak, amelyek beszennyezték.<br />
Mert közel a föld és szabad az ég.<br />
Hát mondd meg nekem, most már ki bánthat?<br />
Mert odaadjuk magunkat a halálnak<br />
mikor itt az ideje<br />
de addig engedd, hogy szeresselek<br />
egy kicsit.<br />
Engedd meg<br />
hogy örök falaid úgy érintsem<br />
– tétován és mohón –<br />
hogy a közelemtıl maguktól nyíló<br />
apró ablakain át<br />
beléd vakulhassak<br />
s úgy folyjak lelked csarnokába.<br />
hogy a szavaknak végre<br />
az adjon létet és létezést<br />
amit ketten merünk<br />
önmagunkban hinni;<br />
<strong>azt</strong>, hogy ahol vagyunk<br />
ott az ég.<br />
Engedd meg<br />
kérlek<br />
hogy minden vers<br />
amit írni merészelek<br />
rajtad keresztül<br />
szülessen meg –<br />
ahogy Isten is<br />
így tesz bennünk.<br />
És engedd meg<br />
hogy az ıszt adjam neked<br />
ezt a verset<br />
az ısz színeit<br />
mindent, ami ı lehet.<br />
Engedd meg, hogy most így szeresselek.<br />
Körém győlnek a szavak<br />
hogy kiválogassam<br />
amit neked küldök el belılük.<br />
Hagyd meg nekem ezt.<br />
Hagyd meg nekem<br />
ezt a kéjt<br />
a kést, a mézet<br />
minden szimbólumot<br />
és allegóriát<br />
hogy estékbe nyúlva<br />
az alkonyból indulva írhassak<br />
– míg nappal nézem a semmi diadalát –;<br />
s oly csendessé váljon a vers<br />
szemedhez érve<br />
hogy meghalljam sóhajod;<br />
engedd, hogy könnymirigyeid<br />
érintsem<br />
abban fürdök<br />
ott vagyok –<br />
mert az az otthonunk<br />
ahol szeret val<strong>aki</strong><br />
mert az az otthonuk<br />
ahol szerethetünk –<br />
s azzá válunk, amik vagyunk.<br />
Ennél több tán kellhet nekünk?<br />
Könnyeid patakvizében mosakszom.<br />
Háborítatlanul elül benn a szenvedély.<br />
Leguggolok szemed íriszéhez.<br />
Belenézek és nem vagyok.<br />
Az ég már lassan földet ér.<br />
Engedd meg<br />
85
Change language