„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
MOLNÁR ETELKA
ARCOD ARCOMBA HULLOTT MÚLTJA
emlékére
Jerkovics István
Tenyerem árkában véres holdak,
hiányod kínjai szétroncsoltak.
Hint egy csecsemı ügy öregszem,
kereszted árnya minden estem.
Éhemet semmi nem enyhíti,
kedvemet semmi nem hevíti.
Vagyok csak aminek lennem kellett:
éhezı, vacogó árva gyermek.
Szomjazó, síró, sértett, bántott–,
általad nézek, mégsem látok.
Megvakítottan, összetörtén,
el-nem-indultan, mégse-jöttén.
Félúton megállva, térdre rogyva,
hitetlen hitemmel megrakodva,
virágok között térdig sárban,
eszelıs télben, gyászos nyárban.
Varok csak várok, mintha volnál,
mintha majd egyszer felkarolnál,
arcodig emelnéd lázas arcom,
hangodhoz hangolnád árva hangom.
Néznék szemedbe, néznék hosszan,
mint aki álmát hagyva moccan –,
ügy mozdulnék csak lassan,
némán: ösztöneiddel ismerj énrám!
Emelj fel magadig, ringass, ringass,
hitemben soha már meg ne ingass,
arcomat fogjad két kezedbe,
szivárványt hímezz rám ma estei
Ölelj, becézgess, hagyj nevetni,
szeress, ahogy csak tudsz szeretni!
Simogass, kényeztess kedves szóval,
etess meg, dédelgess minden jóval.
Adj rám új ruhát: mindig fázom,
sátrad vond fölém, hogyha ázom.
Dúdolj altatót csendes hanggal,
vigasztalj meg önmagáddal.
Fekete éjszakák födnek engem –,
hitetlen hitemmel mit kell tennem?
Hitetlen hittel némán várlak,
minden napomban téged áldlak.
Minden napomban újraéledsz,
s arcod naponta, semmivé lesz.
Gyertyáim lángködén átvirágzik
és csillagerıkkel felsugárzik.
Aztán a csend, csak az morajlik.
Sebzett életem hozzád hajlik.
Sebzett életem hozzád vágyik,
létünk s nemlétünk eggyé Válik.
Létünk és nemlétünk egybeolvad,
így leszek csendben fürdı holdad.
Leszek sötétség cinkos társa,
kereszted árnyán égı fáklya.
Leszek sötétség vérzı kútja,
arcod arcomba hullott múltja.
KATARZIS
Bennem nincs semmi, ami régi,
mi életadó, az Krisztus igéi.
Bensınkbe hinti szét a magot,
amit majd learatok.
Már nem vagyok, én csak voltam,
átalakultam, megtisztultam.
Új Ember vagyok! Világítani akarok.
Ugye látod már a fényem?
Ha velem haladsz, ígérem:
tévútra nem vezetlek,
mert velünk lesz az irgalmas szeretet.
Valakinek meg kell halnia bennünk
ahhoz, hogy mások lehessünk...
Magnak szétrepedni a növény miatt,
bábnak vedleni a hernyó miatt,
hernyóból, hogy lepke lehessen.
változni kell, hogy mindenki szeressen
Nem kell sírni, mert elmúlt a múlt,
az ember katarzisra jut.
Hernyó se bánja miért lett pillangó,
az idı is elmúlik, mert múlandó.
125