„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
ZEMJÁNSZKY JÁNOS
FÁS, VIRÁGOS, VARÁZSLATOS
KERT
Sárgabarack fát ültettem a kamarám elé.
Valahányszor elmegyek mellette, rám néz, és
leveleivel köszönt.
Ágas-bogas fejét felém hajtja, hívogat az
árnyékába. Virágos varázslatos kertemben,
verset írok néha.
írok a barackfám ágairól, lombjáról, virágáról,
árnyékáról. Integet felém, lombos ágaival
mintha átölelne.
Minden levélkéje susog, amint a kóbor tavaszi
szellı bujkál lombja között.
Értem ezt a susogást, és minden üzenetét
füzetkémbe jegyzem.
Kinyílott illatozó virágszirmaira a méhek is
lágyan, könnyedén szállnak.
Nap-nap után figyeltük a növekedését,
gyönyörködtünk szépségében, amint a szélben
ott hajladozott a nappalink ablaka elıtt.
Örömünket tetézte, amint a negyedik évben
megörvendeztetett bennünket szép nagy,
harmatos gyümölcsével.
Lombja között rejtegette, féltette, érlelgette,
nekünk szánt ajándékát.
Érett gyümölcsét örömmel vettük, és
megköszöntük, és jó szívvel elfogyasztottuk.
Kiskertünk fénye a sárgabarack fa, a piros
ajkú meggyfa, a nagyfürtő szılı. A szebbnél
szebb rózsafák, köztük különbözı szép
virágok. Virágos-varázslatos kiskertünket
szemünkkel simogatjuk.
Szállj csak szállj nyári szellı, hullj csak hullj,
meleg esı, tápláld kertünket, hogy
árnyékában pihenve, boldogan élvezhessük
még az örök természet diadalát.
MI A SZERELEM?
(Válasz egy kérdésre.)
A közelmúltban egy összejövetelen voltam,
sok mindenrıl esett szó. Egy közkedvelt
írótársam hirtelen azzal a kérdéssel csapot le
rám, hogy én, aki a dalszövegeimet mindig a
szerelemrıl írom, - mondjam meg, mit tartok
a szerelemrıl Nem tagadom, sikerült zavarba
hoznia, mert ez a legérzékenyebb oldalam.
Úgy jártam, mint az egyszeri vizsgázó gyerek.
- Szerencsére eszembe jutott, szerintem mi a
szerelem…
– Különbözı nemő embereknek az
egymáshoz való vonzódása – közöltem. A
legközelebbi találkozón levélben részletesen
válaszolok.
Mivel szavatartó ember vagyok, megígértem,
tehát felelek a kérdésre, hogy mi a szerelem,
és mit tartok a szerelemrıl:
– A szerelem a szükséges, kellemes, édes,
csábító méreg.
– A szerelem lángra gyúlt vérfolyam, mely
néha-néha vadul csörgedez az erekben.
– A szerelem a szív mágnese, ami mindig
magához vonzza a hasonló, delejes szívet.
– A szerelem zsarnok, amely uralkodni akar
az emberi szív összes vérereiben.
– A szerelem örökös harcos, mert állandóan
viaskodik az ésszel.
– A szerelem édes mennyország, amely
magasztos, szent régióba emel.
– A szerelem kárhozatos pokol, tüzes,
gyötrelmes, mely éget, s letipor.
– A szerelem „király”: kincset, gazdagságot,
szegénységet, kegyelmet osztó.
– A szerelem az ifjúság tavasza, öregeket,
aggokat gyermekké tesz.
– A szerelem a szeretet melegágya, a szerelem
csíráját már születésünkkor magunkkal
hozzuk a világra.
– A serdülıkor szerelme a legszentebb, a
legtisztább. Ha a szerelem nem válik
ellenséggé, szeretetté alakul.
– A szerelem, a szív vakító fáklyája, sugara, a
lángocskák gyakran fel-felvillannak, amíg az
élet tart. Rövid ideig fényt vetnek, de tartósan
nem melegítenek.
– A szerelem csak akkor ad meleget, ha a
lelken megy keresztül, és ha a lélek tüze győl
lángra.
Ha el is alszik idıvel, parazsa van, amely
állandó békés, áldott meleget ad, és melegét
élvezni az élet végéig. Szerintem a szerelem
nem más, mint „Isteni tőz", mely bennünk
létezik és folyamatosságáért lángol.
... Ez a „SZERELEM”
J.
105