âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

More documents

Recommendations

Info

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest CSELÉNYI LÁSZLÓ METAMORFÓZIS Megváltozik már szerepem, mint az ifjú, ha szerelem, fényes, tüzes, vad, lobogó, súlyos, mély álmokat hozó, horzsolja fel selyem szívét, akár a nap a tó színét, mikor a csendre hullanak a tövishegyő sugarak, s elég egy éj, s lesz a bohó rügybıl gyümölcs, nagy, álmodó, virágos szívő, fényszemő legény, szilaj tekintető, s ezután már az éjszakát tündérek között éli át, angyalok közt az égbe' fenn, vagy mint ördög a mélybe' lenn, s vitéz lesz, híres, hıskarú katona, akin az aszú nem foghat már ki, oly kemény, mint az idı, vagy mint a fém, s mindezt nem más, a szerelem tette vele, a szeleken küldött-hozott ıs-üzenés, amibıl a sok is kevés, ha a szívet megperzseli, akár a nyelvet a hegyi lángoló tőz, a tokaji, s vágtatnak fakó lovai: a vágyak, tői a hegyeken, emígy változik szerepem íme, nekem is, ami múlt, akár az alkony, oly fakult; elhulltak mind a szép napok, most már akárhol járhatok, nem úgy már, mint rég, gondtalan, de mint akinek gondja van, egy mindenséget átfogó, világot megváltoztató; fejem az égig emelem, és megyek, lángol a szemem, mert tudom már, mit akarok, acéllá gyúrtak a napok, aki eddig csak keserő voltam, magányos, a derő messzi elkerült, már leszek olyan, kinek a rengeteg lett a társa, a .víz, a szél, akit tőzze érlelt a cél; voltam már minden: kıtörı néha, vagy ágyon dızsölı szoknyabolond, vagy bús diák, kinek szők volt e nagy világ, de nem volt sehogy jó, a kék távolság csalt engem, az ég, a határja-nincs végtelen mindenség játszott énvelem; eldobtam hát mindent, a hold, a csend, a magány, a bolond szívem tájékán doboló piros vér, a lázat hozó, mássá lett mind, egy tőzpatak karjába dobtam magamat, s elég volt egy éj érlelés, és lettem dalra, tettre kész, s mint az, kit ért nagy szerelem, megváltozott kis szerepem: – próbaszüret – a must kiforr, itt vagy, megjöttél, férfikor! KESELYLÁBÚ CSIKÓKOROM Keselylábú csikókorom, csillagfény játszik boromon, teltaranyú még a pohár, az izmaim, mint a fonál, acélosak, cserfahámból valók, szikkadt berki nádból. Felhık rohannak az égen, e földdel én be nem érem, veszek a hátamra kopott tarisznyát, kezembe botot, s haj, neki a nagyvilágnak, a csontjaim szikrát hánynak. Csillagok társa a testem, meteorként földre estem, szívem teli sólyomvággyal az égi mezıkön szárnyal. S ha az utak porát rovom? Sej, azt is csak csillaglovon! Ki mer a szemembe nézni, ki tud engem megigézni? Engem, jövendıbe látó, göröngyös utakat járó, ördögőzı, fél világot bejárt csavargó diákot? Kinek van olyan hatalma, hogy fejemet porba hajtsa? Cipót süt a hold az égen, az árnyakt átallépem, szárnyam a szelekhez nıve, indulok fényes jövımbe. Vágtatok vad csillaglovon, az egeket is meglopom! 174
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest KAMARÁS KLÁRA FALFIRKA A bértollnok a bértollával bérritmusra tollnokol, úgy gondolja, jobban jár, ha némi kézpénzt birtokol. Pergı ritmus, csillogó rím kerül tolla hegyére, a kritikus néha mégis... elküldi a fenébe. Az amatır zsebe üres. – tudom, hiszen az vagyok... Fütyülök a kritikára: írok, amit akarok! MADÁRNYELVEN Ha van barátod, ki melletted áll, hogy megteremthesd ékes, szép világod, becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát! Ne szedj úton-útfélen új virágot! Ki mindig dicsér, bókol, többet árt ám, mint az, ki rád szól, s ıszintén beszél. Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad, hogy jó hírt suttog minden csalfa szél. Nehéz a szívem s vége már a dalnak. Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak. A madár énekét megértheted. Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta, az egyik jobbra megy, a másik balra. Magának árt, kit óvni nem lehet. TIZENNÉGY SORBAN Tizennégy sorban eldalolni Mindent, mi fontos, hogy' lehet? Tizennégy sor, beosztva rendre, lefed egy egész életet. Tíz sorban annyi minden fér el! Öröm, csalódás, bánatok. Még van idı és fı a szándék. Azt hiszem, hozzáfoghatok. Hat sor van már csak, az se teljes. Kár, hogy a költı ily selejtes s e dal már nem lehet remek, EMLÉKEZTETİ Kinek apja nem azért állt a sorba, hogy zsíros állást kapjon, s érmeket, hanem mert hitt egy boldogabb világban, az ne tagadja meg az éveket. Ha édesanyja mindig bízva, bátran vallotta magát annak, aki volt, most ne menjen köpönyegért a boltba, s ne forgassa, ha nincsen rajta folt. Ki állampénzen tanult nyelveket, s diplomáján még fénylik a keret, tudhatja jól, hogy mindennek van ára, és megdolgoztunk érte. Nem lehet hogy megfakuljon az emlékezet. Csak tiszta vizet öntsünk a pohárba. AZ ÁLMOK ASSZONYA Ó, Idaanna, ki lányod és anyád, és asszonyod, ki úgy ölel ma át, ahogyan ölelt mindaz, aki volt... kinek apja, s anyja vagy egy személyben, mert a saját mőved szinte egészen... Lehet, hogy él... lehet, hogy álom, lidérces fény, mely nincs is a világon, vagy egy szobor, mely mozdulatlan várja, hogy leboruljanak elé imádva, vagy szolgálód, ki lesi szép szavad, vagy dajkálgat, hogy ne maradj magad. Lehet, hogy szellem, s éjfélkor kísért, vagy jó tündér, aki mindent megért... Hajnalban: hess! Már nagyon messze jár, de hívd, keresd... a gondolat majd újra rátalál. Holnap talán egy tarka pille lesz, vagy esıként virágot permetez..., vagy hulló lomb között egy csöpp levél, mely színesebb, tarkább a többinél.... s ha párát ont a fázós ıszi rét a ködben Idaanna fut feléd… és három sor... jaj, kezdek félni... Egy sorba azt lehet csak írni, hogy voltam és szerettelek. 175
Page 1 and 2:
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 3 and 4:
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 173: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
show all

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...