âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

More documents

Recommendations

Info

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest VARGA ÖDÖN TÍBOR [EDMUND]: Ördögfajzat, „Víziók” sorozat, 2007, akril, olaj, 75x31 VARGA ÖDÖN TÍBOR [EDMUND]: Váza holdfényben, 2007, olaj, vászon, 40x30 VARGA ÖDÖN TÍBOR [EDMUND]: Trónus, 2006, akril, farost, 40x30 cm VARGA ÖDÖN TÍBOR [EDMUND]: Erdı szélén, 2009, akril, vászon, 61x46 cm 122
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest UJLAKY KATALIN A NAGY ŐR... Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Korán, és ahogy az utóbbi idıben egyre gyakrabban, most is nagyon fáradtan ébredt. Ám ezen nem csodálkozott, hiszen a gyár festıüzemének egyik legnehezebb, és az egészségre is nagyon ártalmas területén dolgozott, s hazaérve az éppen csak hogy lakhatóvá tett, de valójában még félig kész házán folytatta a munkát. Úgy tervezte, hogy a még vakolatlan vályogépületet a tél beállta elıtt befejezi. Bár a felkelı nap elsı sugarai még alig törték át a hajnali eget, Feri már útra készen állt, de az ajtóból még hosszan visszanézett, tekintetével végigsimogatva nyolc alvó gyermekét. A hét fiát, akik közül a három nagy már iskolába járt, az óvodába járó két ikerpárt, s a pár hetes pici csecsemıt, az egész család szeme fényét, az egyetlen kislányt, aki békésen szundikált édesanyja karján. Rajongásig szerette ıket. Szívében meleg érzésekkel óvatosan csukta be az ajtót, hiszen korán van még, hagy pihenjenek. Úgy tőnt, hogy a friss hajnali levegın csökkent a fáradtsága is, s kerékpárján az üzembe érve a már megszokott módon felvette a munkát. Szeretett itt dolgozni. Összetartó, jó kollektíva volt az övék, és emberségesek, megértıek voltak a fınökök is. A reggeli nagy fáradtság egyszer csak újra erıt vett rajta, de a délelıtt azért még eltelt valahogy. Ám a munka nem úgy ment, mint máskor, majd egyik pillanatról a másikra, egyetlen hang nélkül elıre bukott. Mire a munkatársak észrevették, már mozdulni sem tudott. Azt hitték, elájult. Próbálták itatni, szólongatni, de mindhiába, nem reagált semmire. Azonnal hívták az üzemorvost és a mentıket is, de ık már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Mindenkire a döbbenet erejével hatott a futótőzként elterjedı hír, hogy a festıüzemben hirtelen meghalt egy munkás, a vállalati törzsgárda tagja, kiváló dolgozó, egy köztiszteletben álló csendes-szerény ember, aki nyolc gyermekével a sokgyerekesek között is a legnagyobb családos volt a gyárban. A méhkasként felbolydult üzemben az elsı megrázkódtatás után felmerült a kérdés, hogy ki menjen el, ki mondja meg az özvegynek s az árván maradt gyermekeknek, hogy a hőséges férj, a szeretı édesapa, a jó munkatárs és szorgalmas dolgozó nincs többé. Hiszen még azok elıtt is hihetetlen volt ez, akik a szörnyő tragédiának szemtanúi voltak. Ki menjen el, ki mondja meg a feleségnek, az árváknak, hogy akit annyira szerettek, ne várják, nem megy haza többé. Aztán mégis dönteniük kellett, s végül az üzem Feri mővezetıjét és egyik közvetlen munkatársát s egyben jó barátját bízta meg, hogy ennek a nagyon fájdalmas kötelezettségnek eleget tegyenek. A gyártól a kis családi házig vezetı út felért egy örökkévalósággal, melyet gondolataikba mélyedve, egyre idegesebben, hang nélkül tettek meg. A bennük lévı feszültség csak tovább fokozódott, mikor meglátták az özvegyet, aki mit sem sejtve, békésen kapálgatott a ház elıtti kertben. Az asszony ugyancsak meglepıdött, amikor észrevette, hogy a két ismerıs éppen hozzájuk tart, és ráadásul ebben a szokatlan idıben, amikor a gyárban még javában folyik a munka. Ilyenkor még a jó barát sem szokott idejönni, nemhogy ketten, és közülük az egyik éppen a mővezetı. Egyre nyugtalanabbul, de barátságosan tessékelte be a nem várt vendégeket, várakozással tekintve rájuk, hogy megtudja jövetelük célját. A hirtelen jött sokktól elıször azt hitte, nem jól hall, amikor tudatták vele a rettenetes hírt, hogy meghalt a férje. Egy székre lerogyva, szinte eszelısen kérdezgette, hogy ugye nem igaz? Mert ez nem lehet igaz, csak talán rosszul lett, és a jó orvosok majd csak meggyógyítják. Hosszú idıbe telt, míg tudatáig 123
Page 1 and 2:
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 3 and 4:
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 121: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
show all

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...