âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
R GYÖNGYÖSI KATALIN<br />
MENEDÉK ÉS REMÉNY<br />
Csenge unokámnak<br />
tündérkert<br />
tündérrózsája<br />
fiam<br />
csodavirága<br />
aranyvirág<br />
gyémántcsillag<br />
póci - móci<br />
csipetke<br />
ez mind te vagy<br />
kicsi Csenge<br />
győszőnyi szájadon<br />
gyöngyözı kacajod<br />
gıgicsélı hangod<br />
a legszebb dallamok<br />
te vagy nekem az élet<br />
te vagy nekem a fény<br />
ártatlan lelked<br />
pihe, puha tested<br />
csöppnyi békesziget<br />
a világ háborgó<br />
hatalmas tengerén<br />
én téged karollak<br />
te kapaszkodsz belém<br />
így vagyunk egymásnak<br />
menedék és remény<br />
LÉT KÜSZÖBÉN<br />
pillanatnyi idı ölén<br />
kucorgunk a lét küszöbén<br />
arcunk napfény simogatja<br />
sőrő esı sikálgatja<br />
ringatózunk a szelekkel<br />
szárnyalunk a fellegekkel<br />
menedék se földön, égen<br />
szétszóródunk mindenségben<br />
SORSUNKBA ZÁRVA<br />
hétköznapok ringjében<br />
gondjaink kemény öklével<br />
szaggatjuk széjjel magunkat<br />
az örökkévalóságnak<br />
FELÉPÍTETTED<br />
Alighogy felépült<br />
roskadni kezd a délceg vár,<br />
amit alkottál, lassan<br />
porladó romokban áll,<br />
züllenek a nappalok,<br />
a múlató éjszakák<br />
lerugdossák csillagod,<br />
sőrősödik a semmi –<br />
kudarcok megaláznak,<br />
felépítetted életed<br />
a tékozló elmúlásnak.<br />
A CSEND RÓZSÁI<br />
A csend rózsái nınek<br />
egyre nagyobbra nınek…<br />
dermesztı neszét érzem<br />
a tél lélegzetének.<br />
Holdfényő fagyos felhıkkel<br />
bezárt ajtókat döngetnek<br />
csenevésznyi semmiben<br />
menedéket keresnek.<br />
A küzdés bíztatást nem talál<br />
a remény is elcsitult már<br />
a hamvas éj végtelent zár,<br />
imbolygó utam nyomát<br />
csípıs szél hordja tovább.<br />
JÖTTÖD, ELMENETELED<br />
amennyire vártam jöttödet<br />
annyira fájt elmenetled<br />
csüggesztı a rám feszülı csönd<br />
végtelen a tátongó üresség<br />
minden tovasuhanó emlék<br />
İRIZEM ÁLMAINKAT<br />
az éjszaka ölelı kezében<br />
álmaimtól rabolom az idıt<br />
rád gondolok, s féltve kereslek<br />
sötét, néma pillanatok között<br />
és csillagok fényével ırizem<br />
a rideg agyongyötört nappaloknak<br />
dédelgetett, rejtett álmainkat.<br />
158
Change language