âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
PÉCSI ÉVA<br />
İSZI CAPRICCIO<br />
ha majd üres papírlapokként zizegve<br />
belopódzik halk szellıivel a lélek<br />
szúnyoghálószerő mellvérteden<br />
— mit sokan tőzálló páncélként félnek —<br />
újra beoson szívedbe a csend zenéje<br />
az ısz rózsáival<br />
mint jó szándékú hajléktalan<br />
akkor újra hiszel remélsz szeretsz<br />
mint tavasszal a megfejthetetlen<br />
orgona illat-zenét.<br />
most még fáj, de másoknak lehet szép.<br />
látod, hullanak a gesztenyék.<br />
EGYSZÁL MAGAM<br />
BUKOWSZKI HATÁS<br />
szavaimat<br />
szélnek kiáltom<br />
már<br />
nincsen benne<br />
álom<br />
csak<br />
tiszta racionalitás<br />
mint<br />
a házsor<br />
mely<br />
ha összedıl<br />
alatta maradnak<br />
az<br />
építımunkások<br />
rég volt<br />
vágyai<br />
Életemben az az érdem,<br />
szabadság lett osztályrészem.<br />
Nincs oly rabló, <strong>aki</strong> bánthat,<br />
eldobáltam a málnámat<br />
Az utamat én már régen<br />
egyedül járom az égen.<br />
Ha nincs <strong>aki</strong> hazahozzon,<br />
sarkcsillaggal takarózom.<br />
SZILÁNK<br />
A szerelmek lángja elparázslik,<br />
A barátságok lecsendesülnek,<br />
Az ismerısök elkerülnek,<br />
Fölöttem szürke csillagok repülnek.<br />
PROLÓGUS<br />
Néhány embernek barátja voltam,<br />
néhány embernek csak ismerıse;<br />
Apró emlékeimet becsomagoltam,<br />
nem nehezebb annál a kı se.<br />
ITT, E FÖLDÖN…<br />
Térdemen csúszok.<br />
Elég! Elég!<br />
Mondd, meddig bírom,<br />
meddig még?<br />
Sok már körülöttem<br />
a kereszt,<br />
de néhány kéz<br />
még nem ereszt,<br />
és írni, írni,<br />
írni kell,<br />
könny nélkül,<br />
emelt fıvel<br />
búcsúzom el,<br />
gyıztes álommal,<br />
semmivel<br />
DALOM<br />
Veri a cserepeket a házról,<br />
északnyugatról jıve a vihar.<br />
Rigók isznak a pocsolyából,<br />
s vesszıkosártól feszül a kar<br />
errefelé. A költı könnyel ír,<br />
ha bír. Ha akar. Hidat építek<br />
soraimmal az álmatlan éjszakák<br />
felett, tengeráztatta ujjaimmal.<br />
Visszakérdezek, ha érvelsz:<br />
Mondd, <strong>van</strong>-e még vers,<br />
igaz, erıs vállú?<br />
Volt paripám,<br />
de tört lábú...<br />
76
Change language