„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
WILLNER TAKÁCS MARGIT
ZORD IDİJÁRÁS
Mily zord idı is van ma,
havas esı szitái,
tegnap még ragyogott
a fényes napsugár.
Január van, tél van
és hideg,
jégpáncéllá fagyott,
a Balaton vize.
Már alig várom,
hogy megérkezzek haza,
mert vár reám otthon,
a jó meleg szoba.
A csípıs jeges szél
pirosítja arcomat,
a puha meleg sálam
védi a torkomat.
Sietve lépkedem.
Gyorsan otthon vagyok,
a meleg lakásban,
nyugalmat találok.
Közben hálásan
arra gondolok...,
De jó is, hogy végre,
újra itthon vagyok.
AMIKOR AZ ÉGBOLTON...
Amikor az égbolton
alábukik a nap,
amikor a virágok is
bezárják szirmukat.
Amikor a méhecskék
sem győjtik a mézet
már, s fáradtan várják
az újnapnak hajnalát.
Amikor elcsendesül
körülöttem a táj,
amikor a madarak
énekét sem hallani már.
Ilyenkor átölel a
magányos csend,
szívem dobogása
Teneked üzen.
Suttogom a neved,
egyre csak kérdezem,
most vajon merre vagy,
mit csinálsz Kedvesem?
A választ elnyeli
a kozmikus határ,
nem ér ide a hangod
a végtelenen át
Egyedül vagy, egyedül!
zakatolja szívem,
ám hiába minden,
az életem már ilyen.
ÉGI AJÁNDÉK
Ma rácsodálkoztam a holdra,
Körbe úsztak fátyol-fellegek,
Lelkemben felcsendült egy
mennyei dallam és hallani
véltem, angyal éneket.
Csak nézem, csak néztem a holdat,
S hallgattam az angyal dalát,
Elbővölt egy varázslatos érzés,
A végtelen égen, a holdragyogás.
Mily csodálatos is a természet,
Az ég , a föld, és az egész világ,
S a legcsodálatosabb benne, hogy
Ajándékba kaptuk, e sok szép csodát.
J.
137