âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
TÁRNOK MIHÁLY<br />
VÁRLAK<br />
Hajnal három <strong>van</strong>!<br />
Már egy órája forgat az ágyam<br />
Álomtalanul.<br />
Apró érintések surrognak...<br />
Hogy lássak, lámpát gyújtanék,<br />
De csak sötétben topogok utánad,<br />
S mert az árnyak még nem hívták a fényt,<br />
Elibém rajzolom a szemedet, a szádat.<br />
Ilyenkor csend <strong>van</strong> lelkemben.<br />
Motoszkák ingerelnek, hogy még!<br />
Már annyi mindennek idehordtalak;<br />
Ölelésnek, csóknak, vágynak!<br />
S az éber-álmok kuncogva, mint újra gyızık<br />
– kiket hagyok, mert úgy szeretek –,<br />
Feléd szállnak.<br />
Látod Kedves? így ébredlek...<br />
Hajnalodik, verset írok hozzád;<br />
Szürkeségbıl, lobogó vörösbe öltöztetve<br />
A szívembıl induló szavakat.<br />
Megjegyzem ıket, ha tudom!?<br />
Most rejt a sötét...<br />
– Karcos köhintést hallok a falon át –<br />
Ébred a ház, tovább én sem „álhatok”!<br />
Felkelek!<br />
Pocsolom a vizet arcomra - tőzoltás! –<br />
Valahol ajtó csapódik,<br />
Jármővek hasítják a csendet...<br />
Harsanó borotvában, surrogó fogkefében<br />
Megérkezik a derengés. İsz <strong>van</strong>...<br />
Már nem látja, mint sápad nappallá<br />
A képzeletemben megformált alakod,<br />
S hogy rian át izmaimon, mert -VÁRLAK -<br />
A remegés.<br />
ÉRTED KIÁLTOK<br />
Hintázik az ég, s tükrében<br />
Örömfelhıt dajkálgat a nap.<br />
Elég volt az árnyékba bújásból,<br />
Ma már mindent, de mindent szabad!<br />
Bújj! Öleld magadat belém,<br />
Hisz oly komisz az élet,<br />
Még hadd legyek Veled,<br />
Nem akarom a sötétet!<br />
Mindig legyen nálad jó szó,<br />
Ha fázom... beszélj-beszélj!<br />
Izzást, tüzet ébressz, s ha kell,<br />
Fényteli nyarakat ígérj.<br />
Nekem minden sikerül, ha vagy!<br />
Ezért látom meg a szépet,<br />
Mert Te, és csak Te láttatsz<br />
Összetörtbıl új egészet.<br />
Érted kiált, sikolt a versem,<br />
Poklot járok, hogy mennybe menjek,<br />
Rád nézek, de elkápráztatsz...<br />
Óh, mennyire nagyon szeretlek!<br />
Sas-röptő lelkembe zárlak,<br />
Zeném, színem, illatom leszel,<br />
Istenekhez imádkozlak, hogy megbocsáss,<br />
Ha emberként mégis vetkezem.<br />
Most látom a fényt, ahogy remeg,<br />
Érzem a szíved, ahogy dobog,<br />
Csak az „ırültek" - vállalod? – lehetnek<br />
Ilyenek s ennyire boldogok!<br />
Majd egyszer, ha végtelen megidéz,<br />
Volt – mondják – ki „ırült” akart lenni,<br />
S nagy szívét kitárva – egy nıért –<br />
A Világba, Párizsig akart menni!<br />
169
Change language