„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
GAÁL ERNİ dr.
SZERETİM SZÜLETÉSNAPJÁN
I.
Szıke szeretım szobortestő, szeplıtelen szirén.
Szivárvány szikrázik szilvakék szemének színén.
Szeretem: szemérmes, szolid szempilláját,
Szerelemre született szenvedélyes száját,
Szomorúfőzként szerteomló szöszke szálait,
Szívhez szóló szép szavainak százait.
Szeretem szorongó, szeleburdi szisszenését,
Szaporázó, szakadatlan, szilaj szívverését.
Szépségkirálynık, színésznık (szánalmas szépecskék)
Szomorúan szemlélik: - szakasztott százszorszép!!!
Szépségétıl szemlesütve, szégyenkezve szöknek,
Szők szoknyájuk szegélyével szembeszállnak szögnek
Szeretımet születésnapján szívesen szolgálhatom,
Szerenádot szervez számára 'szívküldi' szolgálatom.
Színpadon - szerdán, szombaton - szitárom szólatom
Szabadon: százszor szavalom szerelmes szózatom.
Szabályszegın sziporkázó, szőzies szelleme
Színpompás szövétnek: szerelmet szító szelence.
Szerelmét száraz szivacsként szívom szertelen szívembe,
Szılıfürtjeirıl szomjas szájam szemelgetni szeretne
III.
Szerény személyem szerencsével szövetkezett:
Szınyeges szép szobámban szerethetem
szerelmemet.
Születésnapját szívrepesve, szüntelen számolom:
Szelíd, színarany szívével Szaturnuszig
száguldom.
JÖN A TÉL
Bundát ölt ıszapó szomorú magára,
Kopár földön botja biztos támaszt keres.
Reszket és hasogat vékony lába szára,
Öreg, szelíd arca csípıs széltıl veres.
Végig néz utolszor az elhagyott tájon,
Szemébıl a sós könny gördülve kicsordul.
Nincs szíve, kinek a búcsúzás ne fájjon:
- Hiába, az idı téliesre fordul!
Tétován csüggedez topog elmenıben,
Majd megáll, mint fejfa éji temetıben.
Nem mozdulhat: száguld már vad
váltótársa:
A jeges büszke tél, - hogy halálba rántsa!
AKROSZTICHON EGY BÁJOS
HÖLGYHÖZ (Halmos Edának)
II.
Szöcske szökken, szarvas szökell, szitakötı szálldos:
Szegény szántóvetı szőkössége számos.
Szakálla színtelen, - számító, szélhámos szerelme
Szodoma szitkait szórja szentre, szemtelenre.
Színlelt, szennyes szeretet: szálka szigorú szemében!
Szipolyozó szerelmével szakítana szépen.
Szemei szomjúhoznak szegfőre, színes szarkalábra,
Szenvedéssel szembesül szittya-székely származása.
Szobája szegényes: szúrós szalmazsák szállása,
Széke, szekrénye széthullt, szakadozott szandálja -
Szállani szeretne szabadon, szélvészek szárnyain,
Szédítı szakadék szélén, sziklás szirtek szarvain.
Hallgatom zúgását karcos böjti szélnek,
Ablakom üvegét zord ágak verdesik.
Lelkiismeretem holt fái beszélnek,
Mulandóságunknak ıs okát keresik.
Ott bolyong lelkem, hol csillagok születnek,
Sohasem fejtjük meg titkait Keletnek!
Egyetlen asszonyt kell barátnak tartanom.
Derék magyar lelke fennkölt, - égi méret.
Álmos fajából kelt, kék vérő amazon.
Nem éri fel szidás, sem holmi dicséret.
A jógi bölcsesség s türelem sajátja,
Kevéske hibáját Isten megbocsátja.
168