âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
KÁDI PÉTER<br />
KITÖLTETLEN A HELY<br />
A keresztrejtvény nem lesz kitöltve már<br />
Te magad is rejtvény voltál<br />
Ott fekszenek a hideg szavak az asztalon<br />
S a meleg szoba csak áll, csak áll némán<br />
Mint, mikor összerogy az élı, oly hirtelen<br />
Csend fekszik, s alszik most a helyeden<br />
A sport adásnak senki nem szurkol a székeden<br />
Ropog bár néha, de súlyod nélkül<br />
Nem hallják hangod erejét e szegletek<br />
Nincs otthon az itthon nálad nélkül<br />
S lábad már nem csiszolja csillogóvá a padlót<br />
Szíved elaludt. Dalom, csss, hagyd az alvót!<br />
MA NÉLKÜLED<br />
Ma nélküled kelt fel a Nap<br />
Nem is ásított a serény<br />
Nem érdekelte csak sütött<br />
Nem érdekelte, hogy elmentél<br />
Ma is folyt minden a maga útján<br />
Dalolt a sok madár, szép volt a nyár<br />
Én néztem csak a napot<br />
Ma úgy hiányoztál!<br />
VERSES ÜZENET<br />
Rakok most gondolati rendet<br />
Elküldöm neked a csendet<br />
Alkotok furcsa dallamokat<br />
Szavakból építek világokat<br />
Benned.<br />
Érzed az ısi rendet?<br />
Kiemellek a hétköznapból<br />
Figyeld, szíved halk szavából<br />
Miként épül fel az életed<br />
Társad magadban, másban megleled.<br />
Ott benned,<br />
Érzed az ısi rendet?<br />
Ha megszólítottad a múltad<br />
Ismered az otthonodat<br />
Megfogja kezed az új jövı<br />
Az élı házakat felépítı<br />
Ott <strong>van</strong> benned.<br />
Érzed az ısi rendet?<br />
Építsd magad fel a fénnyel<br />
Ilyenkor megszólal egy sámán<br />
Ki ott ül egy nyíló virág szárán<br />
Mi ott <strong>van</strong> benned.<br />
Érzed az ısi rendet?<br />
HAJLÉKTALAN DALA<br />
Nekem az élet és az étel ugyanaz<br />
Kukában talált szemét<br />
Ma ételével mérgez a külvilág<br />
Tegnap ı adta anyám tejét.<br />
Almába harapok, ropog<br />
A világ fogai között ropogok<br />
Kiőzött házi kedvenc<br />
Jobb napokon csontokat szopok.<br />
Megágyazok a nap mellett<br />
Alkonyattal alkonyodik nekem<br />
Csak ez az idı létezik<br />
Vándorol a lélegzetem.<br />
Véd a pad gerince, a tücsök nótát húz<br />
Sok csillag csillog rajtam, hol szakadt a blúz.<br />
NAP ÉS SZIKLA<br />
Összevesztünk, már lefele ment a nap<br />
alkonyodott a föld ezen féltekén<br />
s te mondtad: „Lehullt a vágy babér<br />
koszorúja, mit szívem fölé helyezett az ég.”<br />
S én <strong>azt</strong> feleltem: „Akkor vigyen a szél!”<br />
S elvitt a didergı nyári alkonyat.<br />
Erıs voltam elıtted, de hát tudod<br />
kıszikla vagyok, <strong>aki</strong>be beleszerethetsz<br />
megférsz a vállamon, mint a veres<br />
mókus, ki fák szívének nagy tudója lesz<br />
ahogy kezével ülteti az erdıt. Talán el<br />
ı szórta a magot szívemben, mi él még ott.<br />
Miután elmentél kétrét görnyedve sírtam:<br />
sziklák közti szél hangja, bölcs suhogás<br />
fák beszéde a zivatar alatt, duruzsolás.<br />
És akkor velem az Isten szót vált.<br />
Megtiltja, hogy kiirtsam magam. „Várj!<br />
Júniusban érik a kalász” – mondja.<br />
Elıre menj mindig a széllel<br />
140
Change language