„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
DOMOKOS IMRE
GÖRGEY
Kitőnı vezér volt, esze gyorsan vágott:
helyzetelemzéssel szükség szerint váltott
csapatmozdulatot, harctéri taktikát,
szuronyos rohamot, huszáros praktikát,
túlerıvel szemben kitérı hátrálást,
összevont erıvel gyızelmes támadást.
Szilárd hazafiként nem volt megalkuvó.
Amikor Zichyrıl kiderült, áruló,
hiába volt nemes, annak csak születve,
mivel Jellacicnak lett átalló híve,
nem kapott kegyelmet, helyette kötelet,
amiért megszegett hazafi kötelmet.
Tisztjeit önálló tettekre nevelte,
szorult helyzetükben viszont segítette:
Tápióbicskénél a helyszínen termett,
s megfutamodásból csikart ki gyızelmet.
Mint hóolvadáskor hegyrıl vízáradat,
oly gyorsan haladt a tavaszi hadjárat.
Váci gyızelemkor még nem volt világos:
e kiváltó okból származik Világos,
azzal, hogy a császár Windisch-Gratz helyére
Haynaut tette a serege élére,
s felismerve saját elégtelenségét,
kérte Miklós cárnak sürgıs segítségét.
Elfogyott a lıszer, késett az ellátmány;
ily helyzetbıl kiút csak a hadizsákmány.
Bécs ellen nem lehet készületlen menni,
ezért Buda várát kell elıbb bevenni,
kitőzve a zászlót várfal tetejében –
ne legyen ellenség hátunk közepében.
Ellenség tőzétıl lıtávolon kívül
fıhadiszállása Óra-villán belül
feszülten figyelve vezérelt ostromot,
tüzérségi tőzet, majd résre rohamot.
Május huszoneggyel a harc végre elhalt;
miként Abdurrahman, Hentzi éppúgy meghalt
Hadiszerencsével törvény váltakozott:
áprilisi után császár visszakozott,
kiadva helyette oktrojált alkotmányt,
amely reánk osztott kincstári pénzhiányt,
s minisztériumi önállóság helyett
centralizált minden monarchiás helyet.
Erre Debrecenben elhamarkodottan
trónfosztást mondtak ki elbizakodottan,
még több tartománytól remélve felkelést,
külsı országoktól várva megsegítést.
Görgey jól látta, e vágy reménytelen –
kiútként Deáké lenne az egyetlen.
Bár kiadta váci proklamációját,
továbbra is híven védte a hazáját.
Megingott tisztjeit ismét visszanyerte,
s velük a sereget küzdeni vezette.
Magát sem kímélve az élen vágtatott,
mikor Komáromnál súlyos sebet kapott.
Harapófogóba szorított az orosz.
Nem segített rajtunk se angol,
se porosz; olasz és francia önérdeket nézett –
velünk és érettünk csak önkéntes vérzett.
Nem lett különbéke, s mit Kossuth ajánlott,
trón se érdekelte a cári családot.
A cár attól tartott, ha a magyar szabad,
az elnyomott lengyel szintén fegyvert ragad.
Ezért, hogy lengyel föld maradjon sajátja,
Habsburgot segített, pedig nem barátja.
De tudta, hogy Bécsben győlt ki az a szikra,
melynek példájára magyar szállt a síkra.
Gyızött a túlerı, nehéz elviselni;
könnyebb külföld felé árulást mímelni.
Tájékozatlanok tudóként harsogtak:
ajnározott hısbıl árulót faragtak,
amiért legvégén letette a fegyvert,
tömegpusztulástól megkímélni embert.
Mit kíván a magyar nemzet? – még
visszhangzott,
mikor elfeledték a tizedik pontot:
határunkon túlra nem küldünk katonát!
Akkor kinek bőne visszakozz! és Schwechat?
Még Visegrádon is gyalázták a nevét
annak, ki hőséggel szolgálta nemzetét.
Mert akkor is hő maradt, amikor odaát
elismerve eszes jó hadvezér voltát,
magas beosztáshoz kérték átállásra:
nemet mondott erre és a megadásra.
Igaz magyar ember s vezér volt Görgey –
legyünk tisztelettel és büszkén hívei.
151