„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
PAPP IRÉN
EZEK UTÁN MIT VÁRHATOK
NAGY A VILÁG, ÉS VÁLTOZÓ
Elindultam az utamon,
Amit Urunk kiszabott,
Fiatalság, tiszta lélek,
Amit Anyánk Ránk hagyott.
O, ha tudtam volna, Istenem,
de nem is sejtettem az egészrıl
semmit sem, mert ártatlan voltam
és naiv, vagy a sors rendelte így?
Volt Napsütés, vidám órák,
És mosolygós szép napok,
Kevés remény, harc, küzdelem,
Gondterhelt napok, hónapok.
Nagy a világ, és változó,
kavar össze-vissza, erre-arra,
hogy lesz jobb, mélyebbre hatoló,
harcolni egy szívvel mindenért.
Sötét felleg, szomorú út,
A hajnalcsillag is elhagyott,
Ez volt az utam sorba - sorba
S ábrándozó évszakok.
S míg végre célod eléred küzdelemmel,
ideje, hogy megpihenj, talán észre veszed,
hogy csak a munkának éltél rendületlen, az
élet örömeiben nem volt részed.
Elindultam az utamon,
Amit Urunk kiszabott
Szellı fújta a gondolatot,
Vihar mosta a fényes napot.
Aztán kapkodsz főhöz-fához,
no, még egy kicsit ide-oda mégy,
de a szíved már nem bírja,
az orvos a megmondhatója.
Drága Apám tekintete féltı
Gonddal vigyázott, életét adta
Volna a családért, hogy legyenek
Boldogok, naponta imádkozott.
Késıbb beéred már azzal is,
hogy csak a gyógyszer segít,
s a szeretı családod együttérzése.
Uram, kegyelmezz nekem.
Így éltem az életemet, no,
Ezek után mást mit várhatok?
Nem várhatok én már semmit
Csak a földöntúli boldogságot.
170