âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
BEREG MÁRIA<br />
JÉGHÁRFA<br />
Didergı ágak köz, jéghárfát penget a<br />
szél,<br />
jeges ujjaival, sírva, jajongva zenél.<br />
Sikítva fut, serceg a befagyott tó<br />
jegén,<br />
álmot kristályosít január fehér egén.<br />
Míg rian a hajnal, csillagok fénye<br />
kísér,<br />
s didergı ágak közt, jéghárfát penget a<br />
szél.<br />
TÉLI ANZIX<br />
Csupasz ágon fekete madár,<br />
fekete álom, csupasz a határ.<br />
Fagy éle csikorog, suhint a hó,<br />
reszket a konok ködtakaró.<br />
Duruzsol a kályha, serceg a faszilánk,<br />
táncol a lángja, tágul a világ.<br />
Szédül a telihold, koppan a földre,<br />
koppan a tejút, szédül a körbe…<br />
Jajgatnak a csillagok.<br />
NOVEMBERI KÉP<br />
Lehullott az utolsó levél,<br />
csupasz ágak közt bukdácsol a hold,<br />
az avar zizegve összebújik,<br />
magára húzza a ködtakarót.<br />
Libben a száraz szamárkóró,<br />
szél nyekereg a kertek ölén,<br />
varjak hangja visszhangzik az égen,<br />
tél kacsint ránk a felhık szemén.<br />
SÖTÉT VEZÉR GYİZELME<br />
Egyszer mindennek vége lesz,<br />
megáll a szíved, és forrongó<br />
véredet már nem szállítják<br />
a lassan ernyedı erek.<br />
Kihagy lélegzeted, s agyad<br />
rémülten kiutat keres,<br />
de görcsbe ránt a élelem:<br />
nem várnak lovagi tornák,<br />
haláltusád az utolsó küzdelem,<br />
amelyben születésedtıl<br />
garantált a részvételed,<br />
és elıre borítékolt,<br />
sötét vezérrel a gyızelem.<br />
VIDRAVAS<br />
Magam számára vagyok csapda,<br />
Gondolataimba lettem falazva.<br />
Rám kattant a vidravas,<br />
És csak nézem, ahogy elfolyik a<br />
vérem.<br />
Kiveszett belılem a dac.<br />
(Tudom, fogaim épek –,<br />
de vérem édes íze háborgásra<br />
ösztönzi gyomromat.)<br />
Nem ránthatom le<br />
Gondolataimról magamat.<br />
Vesszen, <strong>aki</strong> nem életre való!<br />
„Eb ura fakó!” – no lám!...<br />
A delírium tremensnél jobb<br />
A lassan csordogáló<br />
Álmot hozó halál.<br />
TÚL AZ ÉLETEN<br />
Égbe szálltam, s te itt maradtál<br />
piros alkony foglyaként,<br />
utad járod egymagadban,<br />
a telihold, mi rád tekint.<br />
Csikóvágyak börtönében<br />
szabad lelked felnyerít,<br />
zablád téped, patád dobban,<br />
és sörényedre szél süvít.<br />
A hársnak mézillata<br />
egyre feléd lengedez,<br />
de testedre fonódnak<br />
mohón ölelı kezek,<br />
ajkadról halhatatlanságod<br />
csókjait lopják,<br />
húsodon marakodnak<br />
mind a földi hiénák.<br />
De álmaid szabadok,<br />
és egyre messzebb visznek.<br />
A hársnak új virága bomlik,<br />
s túl az életen is<br />
csak engem szeretsz.<br />
96
Change language