AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest TÓTH ZSUZSANNA SÁRA A FENYİ MESÉJE Csillagfényes karácsonyéj, Havas erdıben vén fenyı mesél: –Sok éve történt e napon, szárnyak suhogtak a domboldalon. Angyalkák zengtek Áve Máriát, S pásztorok mondtak szívükbıl imát. Lent a barlang mélyén gyermek született: – Megváltónk İ lesz! – súgták a hegyek. Harang zúgott messze tájakon, Gyertya égett minden ágamon. Hóbundámon dió, mogyoró, Fagyott törzsemhez szénát fútt a Hóapó. Iderepültek sok éhes Kismadár, Ágam alá bujt egy İzi-pár. Szikrázó csillag állt meg felettem, Megköszöntem, hogy ezt megérhettem. – Eljöttem Jézuska jászolodhoz most, köszönöm, hogy megváltod e bőnös világot. Engedd, hogy elégjem melegítve Téged, Óh, hogy meg ne fázzon kegyes Istenséged!– Rám nézett kedvesen, s szeme sugarától, Mennybıl alászállott egy gyémántos fátyol. – Kedves vén Fenyı! – csilingelt a hangja: Jóságodnak meglesz a jutalma, Karácsony éjszakán, születésem napján, arany, ezüst lesz majd a fenyık ágbogán. Csengı és gyertya is díszít majd Bennetek, Angyalsereg jön fel a hegyre értetek. Örömöt és békét visztek mindenfele, Tapsol és ujjong a gyerekek serege; S ünnep után, ha lehull a lombotok, rátok borítom e gyémántos takarót. Ebben jöttök hozzám fel a magas Égbe, Csillagok közt ragyogón, a nagy mindenségbe! – Öreg fánk a mesében, hogy idáig jutott, Megpillantott az égen egy hulló csillagot. Titkos zene zsongott át a fákon; Számára ez lesz az utolsó karácsony... Ágán kigyúltak a gyertya-csillagok, S könnyként a sok gyertya rácsorog. Fehér hó lepi el óriás süvegét, S megadón tárja ég felé ág-kezét. Ereiben a borostyán-méz utolsót dobog: „Köszönöm, hogy rám találtál! Uram! Itt vagyok!'” EGY FÁJÓ KARÁCSONY Csendes éj, zúgnak a harangok, sír a remény: – magam vagyok! – Karácsonyi csengettyők, a fán ragyogó csillagok, a betlehemi jászolnál keresztemmel leroskadok. Kicsi Jézus! Mit adjak Neked? Nézd e könnyeket, kifosztott lelkem, benne Golgota-hegyek. A fájdalom tántorog, Eléd térdepel a szeretet, könyörgı szavam Hozzád kiált: – Add, kérlek, szent kegyelmedet! – VIRÁGZIK A TÉL Zizeg a nádas, zúzmarás tájat bont a tél. Balaton kékje, gyémántok éke csillogó. Füzek és tölgyek deresen néznek vissza rád. Fenyık palástja, a dér varázsa megbővöl. Érzed e világot, s a szíved kitárod boldogan. A szád csak hallgat, nézed a tájat, szíved zenél. Harmónia foglya, s minden <strong>azt</strong> súgja: „Virágzik a tél!” 126
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest HAJDRIK-PATÓ JÓZSEF: A költı megihleti múzsáját HAJDRIK-PATÓ JÓZSEF alkotása HAJDRIK-PATÓ JÓZSEF alkotása HAJDRIK-PATÓ JÓZSEF alkotása 127