„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
CSORBA BERTALAN
CSEND
Csend honol az esti tájon,
Magányosan, szinte fájón,
Belevész az éjszakába
Minden ember csendes álma.
Csend honol a szívem táján
Szerelemnek éjszakáján,
Néha-néha dobban egyet,
S ki tudja, mikor áll meg.
Csend honol a pusztaságon,
Megtalállak, kis virágom,
Utamba semmi sem állhat,
Csak a végzet és a bánat.
Csend honol az életemben,
Úszni kell az árral szemben,
Elbúcsúzni méltósággal,
Szembenézni a halállal.
Csend van Isten országában,
Rátalálok imáimban,
Nyugalmat ad, lelki békét,
Szeretetet, jó szerencsét.
HOLNAP
Közel a holnap,
Megérintheted,
Csak arra vágyik,
Hogy széppé tegyed.
Megvár a holnap,
Hisz Te élteted,
A Nap is felkel,
S lenyugszik Veled.
Ha holnap meghalsz,
Én is meghalok,
Ha holnap elmégy,
Én sem maradok.
Melletted leszek,
Ha azt akarod.
Te vagy a holnap,
A múlt, a jelen,
Te vagy a minden,
Az örök szerelem.
Holnap még szeretni foglak,
Egész biztosan,
De ha el kell válnunk,
Tegyük mámorosan.
Ha holnap elmégy,
Én bizony attól félek,
Hogy fáj majd a szívem,
Amíg csak élek.
Amíg csak élek…
HALHATATLAN VAGY
Sosem mondtam talán,
Milyen fontos vagy nekem,
Pedig tudtam: a magány
Fájó kín, gyötrelem.
Sosem felejtem el,
Mennyire szerettél,
Te voltál mindenem,
A simogató szél.
Szívembe költöztél,
Most is lakója vagy,
Tündérnek öltöztél,
Mint az Esthajnalcsillag.
Én vágyom Rád most is,
Ugyanúgy, mint régen,
Amíg élek, mindig
Ott élsz a szívemben.
Halhatatlan vagy Te,
Örök fény az éjben,
Csillagok szerelme
S az én reménységem.
Édes a holnap,
Mint a mosolyod,
98