„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
B. SZABÓ ANNAMÁRIA
KÍNZÓ PERCEK
Behoztam a levest, elnézlek ágyadon.
Csukott szemed mögött látszik a fájdalom,
Mint vergıdı madárnak, ráng egyet a tested
Lázad nem csitul. Hős kezem kerested.
Érezted, hogy most is, én melletted vagyok
De nehezen mozdul a szemed, és a karod.
Ahogy simogatom forró, ázott bıröd
Próbálsz mosolyogni, és csendesen tőröd.
Hogy betakarjalak, hogy megetesselek,
Soha nem kérsz semmit, csak itt legyek Veled.
A gyógyszert, mit adok bizakodva veszed.
Mindketten reméljük tıle az életed.
De fogysz, mint a gyertya, s fényed olyan kicsi,
Szeretnék még egyszer nevetést hallani.
De, ahogy a Tiéd nem, az enyém sem hallható.
Lábujjhegyen járok. Aludj, ha így a jó.
HALOTTAK NAPJÁN
Milyen mást jelentett a halottak napja.
Mikor nem volt a szívünknek igazi halottja.
Mikor csak nénénkre, s apjára gondoltunk,
Mikor még nem volt, úgy hiányzó halottunk.
Az élet kegyetlen, vagy csak pörög talán.
Nem éreztünk sokat a halál angyalán.
Hogy elvitt valakit, aki nagyon fontos.
Csak a gyertya lángja égett, nagy, bozontos
Krizantinok mellett a sötét temetıben.
Mikor apró fények finoman rezdültek a szélben.
Álltunk mozdulatlan, és óvtuk a lángot.
De a szívünk akkor nagy öregeket látott.
Ma már mást is jelent a Mindenszentek fénye.
Az, akit szerettünk, fenn van már az égbe.
Más a virágillat, súlyos a pillanat
Mikor gyertyát gyújtunk, a szívünk ott marad.
Ott marad a sírnál, a hideg kılapon.
Ott marad a lelkünk, és egy nagy fájdalom.
GONDOLATOK KARÁCSONYRA
Elmarad a válasz, s elmarad a kérdés,
S a drága ajándékból, hiányzik az érzés.
Pedig a karácsony csak zöld és jó szagú.
Igazi családban szegfőszeg illatú.
Igazi családban a mosolyunk az öröm,
És elhangzik hogy: hogy vagy? S a válasz:
köszönöm.
Bizalmas pillantás, nyugalmas érintés.
Kíváncsi mosolygás - és boldog ölelés.
Legyen hát karácsony minden egyes napunk,
És mit egymásnak ma még megadhatunk,
Ne várjunk mindig csak decemberig vele,
Mert lehet, hogy kihől a szív melege.
S, ha karácsony nélkül nincs már mit mondanunk,
Hol a mi igazi nagy karácsonyunk?
Azon az egy napon csak a fenyı csillog.
De mit ér, ha a szemünk idegenül villog?
Ha nincs benne meleg, és nincs benne remény.
Talán ki is huny tıle a gyertyafény!
Hogyha a szívünkben nincs igazi álom,
Mi legyen, mi végül valósággá váljon?
Amíg a pénzbeli ajándék a mérték,
Sohasem lesz igazi karácsonyi érték.
Minden napra töltsd fel a szíved karácsonnyal,
Igaz szeretettel, és színes álommal.
Kívánj minden napra valami kis szépet,
De csak akkor érték, ha nem magadnak kéred.
Megtérül a jóság. Osztogasd két kézzel:
Kend be ezt a földet szegfőszeges mézzel!
Szentkarácsony este az ajándék mellett,
Legyen oda téve egy jó szó, és a lelked.
És, ha gyertyát gyújtasz, hagyd, hogy annak fénye,
Eltávolodjon a szíved legmélyébe.
Legyen ez mindig így, legalább minálunk.
Hogy a karácsonyra ne sokáig várjunk.
Ha minden napra telik egy karácsonyi álmunk,
Nem kell összegyőjteni egy napra a vágyunk.
Mert fenyı hervadással, s gyertya lobbanással,
Ne múljon el minden egy szempillantással.
Legyen a világunk arany - zöld, - és fényes.
Mindig ott lobogjon szívünkben a mécses.
Hogy szeretünk és vagyunk. Hogy élni, s adni
tudunk.
S a rossz indulatunktól, soha el nem bukunk.
Jóságod a szívbıl osztogasd két kézzel.
S, ha csak egy almád van, azt is add jó szívvel
A fázós napokban, csak sürgünk, és forgunk.
Csak az jut eszünkbe, hogy temérdek a dolgunk.
Pénztárcát szorítunk, kirakatot nézünk,
S nem is vesszük észre, hogy közben alig élünk,
Mechanikus minden és elvész a lélek.
Bár úgy tőnik nekünk, hogy pezseg az élet,
Valahogy nem jut el az öröm a szívhez.
Nem halljuk meg mi az, mit a másik kérdez.
50