„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
SÓLYOM ZOLTÁN
ÁLOM A BOLDOGSÁG
Minden álom úgy tőnik el, mint a délibáb,
Elhervad életünk is mint egy kis virág.
Boldog könnycsepp ritkán fénylett szemünk
sarkán,
A gondtalan élet lenne igaz boldogság.
Csillagfényes éjszakákon arról álmodok,
Az égbolton üstökösként feléd száguldok.
Ha az élet gondterhelt és boldog nem vagyok,
Meghalok, mert boldogságot odafent kapok.
MÉGIS SZÉP AZ ÉLET
Bárhogy is van szép az ıszi kép,
benned fáradt ezüstös halánték.
A természet piktora megfesti önmagát,
költözı madarak útlevele lejárt.
Hajunkkal már színt játszik az idı,
és az árnyék is ritkábban hősítı.
Mégis szép az élet!
Pedig már kopogtat az ısz vándora,
színes tájakat kínálva.
Szele már ott bujkál a lombokon,
miközben szarkaláb nyílik az arcokon.
Mindig elıjı új zenével,
mi csak ballagunk megkopott erıvel.
Mégis szép az élet!
Mert látjuk a mindennapok színpompáját,
halljuk a szerelmesek vallomását,
érezzük az élet melegét,
csókjának fanyar ízét,
mert akkor is szeretnek a szívek,
mikor hulló levelek csendben földet érnek.
AMIRE MÁR NEM JUT IDİ
Amíg az ember Istenben bízik,
Addig a szívnek dobogni illik.
Gyorsuló tempót már fékezni kell,
Az utolsó tangót így járjuk el.
Dolgos éveket emlékbe téve,
Számot adunk az Úristent kérve.
Mérje fel tettünk, mi sokra tellett,
Szerettünk-e úgy, ahogy kellett?
Tőnı ifjúság, sőrő ködbe vész,
A múlt idı fáj, öröm is kevés,
Nem ígér jót, ha elfogy az erı,
Most kéne élni, de nincs rá idı.
TEMELLETTED
Temelletted érzem szépnek az életet,
Ha együtt örülünk az ıszi napfénynek.
Szemeidben már csak gyertya fénye ragyog,
Az alkony világában sorstársad vagyok.
Mindkettınket így még éltethet a remény,
İszre hajló életünk hogyan tegyük széppé.
Te veled nézek a távoli jövıbe,
Mert te hoztál fényt hervadó lelkembe.
Melletted szeretnék még sokáig élni,
Hogy vállamra tudjad fejedet hajtani.
Együtt örüljünk az ıszi napsugárnak,
Amíg ránk nem teríti végleg a fátylat.
A SZERETET
Szeretet egy csodálatos érzés,
Többet ér a legféltettebb kincsnél.
Édesanyám megköszönöm néked,
Sosem kellett szeretetet kérjek.
Felnıtt korban változik az érzés,
Szeretetben ott honol a féltés.
Nem szabad a szeretetet kérni.
Tiszta szívbıl kellene azt kapni.
Horizontról lenyugvóra térve,
Nagy kincs lesz a szívünk halk zenéje.
Szeretetet lassan visszavárjuk,
Kinek nem jut, annak tovább adjuk.
Szeretetnek sose legyen vége,
Szeretetben ott honol a Béke.
Legyen Béke földön és az égben,
Szeretet az emberek szívében.
81