âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
BÁRDOS LÁSZLÓ<br />
CONSOLATIO A MÚLÓ IDİRİL<br />
Már szinte minden megesett:<br />
nyelvemlékekben bizton élek.<br />
Ez a szín vagy az a tünet<br />
tárgyát képezte a beszédnek.<br />
De hol? A mondat ott egész,<br />
ahol sajátként száll a hangja.<br />
Mikor? A múltba keltezés<br />
csupán jelenébe harapna.<br />
Hogy már szinte minden mögött<br />
elıkép dereng, ez vigasztal;<br />
sorolhatom is a jövıt<br />
rokonabb értelmő szavakkal.<br />
Aludjak mélyen, gyalogolva közben,<br />
s te majd fülelsz, miképp sóhajtozom?<br />
Vagy bent, hová magam is csak betörtem,<br />
lessük, mi <strong>van</strong> túl a kincshalmokon,<br />
hogy nincs-e lejjebb valami alagsor?<br />
… No nem, nem fogunk ásni, vájni már.<br />
Fogy a gyöngy, gyémánt, és ha vége, akkor<br />
kaland s pihenés jön — csak ennyi jár.<br />
És csillogás: kicifráztam a lelkem,<br />
ami így egybeállt, elég legyen.<br />
Feléltem, mit összehordott a negyven,<br />
vagy százezer, már nem emlékezem.<br />
És szégyen és nyál csillan a sötétben,<br />
s kiáltok — nem javult semmi, nem ám.<br />
De hogyha nappal arra járok éppen,<br />
nyugodtan súgom: ne tárulj, Szezám.<br />
A BARLANG ELİTT<br />
(egyoldalú párbeszéd)<br />
Odabent mindenütt kincsek hevernek,<br />
goromba fényük már-már megvakít.<br />
Én ne tudnám, amit akárki sejthet,<br />
miképp árulják létem titkait?<br />
Szavakat susog a gyémánt, az ékkı,<br />
írott véset dereng mindegyiken.<br />
Rémült álmom, a gyermekkort idézı,<br />
olvashatóvá lesz így sebtiben.<br />
Eredetem homályában idıznél?<br />
„Szezám, tárulj!” — „Tolle, lege!” — Nosza!<br />
Anyámmal megbújtunk egy ismerısnél,<br />
és csak másnap óvakodtunk haza.<br />
Döntsd el tehát, hogy ama kor letőnt-e,<br />
hisz félrenézı szemed is kiles!<br />
Kígyót fogtam már bölcsımben felülve,<br />
jobbról-balról egyet, mint Herkules.<br />
A KÉSZLET<br />
A készleté a tér alant,<br />
s belül körülvesz, legbelül.<br />
Simogatás és sima hang,<br />
megfájdul, ahogy földerül,<br />
ahova ér, ott otthonos:<br />
ı lett szívélyes börtönöd;<br />
ha dolgozik, s amit okoz:<br />
akkor gyız, és abban örök.<br />
Tej az alvás, mélyzöld csalit,<br />
vagy mély búgás, vagy riadó.<br />
S ha mit gyönyöröd felszakít,<br />
arra is csak övé a szó.<br />
Az a gyönyör felszít, leköt,<br />
helyben tarthatsz célod felé.<br />
Amire rálelsz, már elıbb<br />
a készleté, a készleté.<br />
Mi kéne most? A jelszó persze régi…<br />
Behízelgıbb legyen, vagy karcosabb?<br />
S a sziklazár ha mégse hagy belépni,<br />
barlangom elıtt lejtsek táncokat?<br />
178