AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest GÁSPÁR TÍBOR: Tájkép, festmény, olaj GÁSPÁR TÍBOR fafaragás GÁSPÁR TÍBOR fafaragás GÁSPÁR TÍBOR:Erzsébet királyné, festmény, olaj 132
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest GÁSPÁR TÍBOR ZÁPORESİ Gyenge faág térdig hajol, Dördül meg az ég valahol. Sok kis bozót szinte kérdi, Szél urat, hogy miért tépi? Sötét felhı, hővös szellı Hullhatna már langyos esı, Sok kis növény ágát rázva, Mind az égi áldást várja. Tornyosul már a sok felhı, Viharrá nıtt a kis szellı. Vágtatnak az ég tetején, Fehér felhık, és feketék. Építenek szörnyő várat, Félelmetest és csodásat. Nagy robajjal, gyorsan készül, Isten nyilát veszik ékül. Ha elkészül, lerombolják, s Szörnyő villámmal szabdalják. Kezdik <strong>azt</strong>án nyomban újra az egészet, Amíg el nem fogy a felhıkészlet. Felhıvárak urát, Elfogta a bánat. Látván összedılni, Fényes palotákat. Ahogy hullt a könnye, Lett e záporesı, sok ezer növénynek, Életet teremtı. S amikor már magát, ugyan csak kisírta: Segítségül gyorsan, Az öreg napot hívta. A jó öreg nap, hogy megvigasztalja, Színpompás szalagját, ajándékul adta. Azóta is meg <strong>van</strong>! Ott ragyog az égen, Ha esı után az öreg nap: Künn marad az égen. GONDOLAT Mikor hallom hangodat, Fülembe- s szívembe Csalogány dalol, nem látlak bár, De érzem, itt vagy valahol. Testem, s lelkem, Már réges-rég nem él, Szívemnek fülébe örökké Egy csalogány zenél. Te vagy az egyetlen e földön, Kihez még köt remény, Bár sorsommal megbékéltem, Ám még is jól esik e vak remény. Majd ha vége lesz, s ha véget ér, s Erım, ha elhagyott, Lépek tán úr elé majd, Ki jutalmat oszt. Nem tudod, míg oda nem érsz, Az életben: Mikor teszel jót, s Mikor vétkezel. Kıkemény szikla volt, Életem, bár e Sziklaomladozó már, De máig sem kísér félelem, Vállalom büszkén múltam, Bár szárnyaló képzeletem már csak a jelen, Mint megfáradt vadászsólyom: Mely megpihen kezeden, s Néz majd tekintete, A mindent átható Semmibe, s Szárnyalni nincs kedve már: De szemében ott ég a kérdés: Az életem, miért lett ilyen, s Ennyi? s Miért került ennyibe. 133