„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
FARKAS ANDRÁS
BÚCSÚ
Maratonom lefutottam, a finisbe értem,
Tollam már elkoptattam, nem kell a papír nékem.
Itt hagytam e Földet megnyugvással és áldással,
Maradt a feleségem a szomorú családdal.
Legelıször búcsúzom az életem párjától,
İszbe fordult, szép szıke hajú Ilonkámtól,
Kinek kék szeme úgy megfogott több mint 60 éve,
Hogy ez kísér el a Mennyországba is engem.
Kijutott nekünk ez alatt mindenféle rosszból,
A háború és nélkülözés sokáig tartott.
Sok rossz után jött végre a jobb és a jó,
Sokat dolgoztunk keményen, így sorsunk fordult jól.
Végig együtt voltunk több mint 6 évtized alatt,
Szerelmünkbıl három rózsaszál, három lány fakadt.
Hitet, szeretetet és példát nekik adtál,
Szerelmem mellé tılem tiszteletet kaptál.
Kísérjen Ilonkám a Könnyezı Pócsi Szőz Mária
áldása további életedben!
Ez után búcsúzom lányaimtól, legelıször
Ilonkámtól,
Férjét Istvánt és családját Istennek ajánlom.
Két lányuk született, selymes, szıke tündérek,
Gabika és Juditka, kik férjhez is mentek boldog
szerelemmel.
Olgi a második, férje Antal és családja,
Rájuk is szálljon a jó Isten áldása.
Kívánom két lányuknak Olgicának és Maricának,
Legyenek boldogok ivadékaikkal egész életen át.
Marikám, kislányom tıled is búcsúzom,
És drága párodtól, Zoltántól, Isten százszor áldjon.
Gyermekeiteknek Marikának és Zoltánnak
Kívánom, teljesüljön minden álmuk, vágyuk.
Gyermekeim után búcsúzom hat unokámtól:
Olgicától, Gabikától, Maricától, Juditkától,
Marikától és az egyetlen fiú unokámtól, Zoltántól,
Valamint az ı szeretett párjaiktól.
Nehéz szívvel köszönök el az öt lány dédunokámtól:
Virágtól, Vivikétıl, Nikikétıl, Biankától és
Zsófikától.
Remélem sokáig fogtok emlékezni az ısz
dédpapára,
Ki mostantól felülrıl fog vigyázni rátok.
Kísérje a Könnyezı Pócsi Szőz Mária áldása
minden lépésetek!
Drága jó családom, van még egy kérésem,
A ravatalomnál ne könnyezzetek!
Ne sírjatok, sírtatok már biztosan eleget,
Az élet tovább megy, ti is vele mentek.
Búcsúzom tıletek kedves rokonaim,
Kedves szomszédaim, hímesnek lakói,
Volt munkahelyem: Konzervgyár dolgozói,
Írók és költık, AKIOSZ tagjai.
Jó író társaim, kik személyesen nem is ismertek,
Kérem a jó Istent munkátok áldja meg.
Nem jártam közétek, nem volt egészségem,
Csak mőveim küldtem, beszéltek helyettem.
Késın kezdtem írni, nyolcvan évesen,
Közel háromezer verset, novellát,
Balladát, kisregényt, mesét hét kötetben,
Remélve így maradhatok szeretteimmel örökre.
Búcsúzom végül a szülıfalumtól: Máriapócstól,
Csöndes temetıjétıl, behorpadt sírjaitól.
Máriapócson a templom az ország szentélye,
Benne a Könnyezı Szőz Mária képe a gyermekkel.
Búcsúzom tıletek templomnak falai,
Falon függı mankók csodáknak tanúi.
Falon függı táblák, mind-mind beszélnek,
Akik oda rakták, mind egészséget leltek.
Templomi áhítat és hős levegıje,
Nem gyógyítja testem már, elment örökre.
De lelkem él, száll hozzád Szőzanyám,
Tudom, hogy veled van az apám és anyám.
A lelkem oda ér tudom nemsokára,
Vár már ott szent Péter, a nagy kulcs már nála.
İ visz Isten elé az ítélı szobába,
Megyek jó szüleim, megyek nemsokára.
Nagyon szeretlek benneteket, vigyázok rátok!
CSÓKOLLAK BENNETEKET!
64