âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
HAJDRIK-PATÓ SELAM<br />
HAJDRIK-PATÓ SELAM tulajdonosa és<br />
fıszerkesztıje a Törökszentmiklós székhelyen lévı<br />
ÚJJÁSZÜLETÉS címő irodalmi periodikának.<br />
Elérése: Hajdrik-Pató Selam<br />
[hajdrikpatoselam@citromail.hu]<br />
AZ AGY<br />
Szávitri idejét sem tudta már pontosan,<br />
mióta bolyong a világban kis úti-kofferével. Úgy<br />
százévente eldobta nyőtt bırgúnyáját, kiszolgált<br />
személyi adatait, s nyugovóra tért a<br />
Megnyilvánulatlanban. Eltöltött hol hosszabb, hol<br />
rövidebb idıt abban a birodalomban, melyet a<br />
Valóság Földjén az Álom Mezejének tartanak, majd<br />
feltöltekezve a múlt és jövı jelenként egyszerre<br />
ráomló látomásával, ismét készen állt felölteni az<br />
addigra éppen elkészült, életfeladatához jól<br />
illeszkedı, új, eleven bırruhát. Unos-untalan<br />
váltakoztak a korok és a földrészek, ahol létbelépett;<br />
változtak nevei, hivatásai, hozzátartozói; egyetlen<br />
dolog volt létsodrásában állandó: a magával<br />
hordozott kis koffer. Alig emlékezett rá, mióta ırzi,<br />
s hogy mily módon lehet képes minden<br />
megtestesülésében ismét magához ragadni! Csak<br />
ismétlıdı, százévenkénti álmaiban idézıdött fel<br />
rendre, mit tartalmaz a réges-rég kulcsa-tőnt koffer.<br />
Ilyenkor jelenvalón látta <strong>azt</strong> a sorsfonalat,<br />
ahogyan a birtokába került. Látta önmagát, és<br />
Val<strong>aki</strong>t, <strong>aki</strong>vel összetartozik. A Val<strong>aki</strong>t, <strong>aki</strong> elıször<br />
elveszítette mindkét lábát, majd mindkét karját, s<br />
csupán fejével és törzsével is maga a Teljesség volt<br />
az ı számára. Aztán látta, hogy a Val<strong>aki</strong> szervei<br />
sorra felmondják a szolgálatot: elıször a veséit,<br />
majd tüdejét, végül a szívét helyettesítették mővi<br />
szervekkel, míg a Val<strong>aki</strong> rá nem ébredt, hogy<br />
törzsében már semmi nincs, ami eredeti önmagával<br />
megfeleltethetı lenne. A tökéletes orvosi<br />
technológia, a határtalanul zseniális emberi agy<br />
vívmányai, lehetıvé tették, hogy csupán sértetlen,<br />
ép agyának köszönhetıen mégis ugyanaz a személy<br />
maradjon, <strong>aki</strong> volt, sıt! Fizikai tehetetlenségében<br />
egyetlen megmaradt képességében: agya<br />
mőködtetésében, eddig ismeretlen területeinek<br />
feltérképezésében és aktiválásban túlszárnyalja<br />
mindazokat, <strong>aki</strong>knek ezen adottságát felaprózták, és<br />
fejlıdésében korlátozták a mindennapok kicsinyes<br />
problémái.<br />
Szávitri jelenlegi megtestesülésében nem<br />
emlékezett arra, hogyan is vált a Val<strong>aki</strong> végül<br />
egyetlen, test nélküli, ám halhatatlanul eleven<br />
aggyá... Még kevésbé arra, hogy' kerülhetett a<br />
különleges kofferbe... Az igazat megvallva Szávitri<br />
már <strong>azt</strong> sem tudta pontosan, mi rejlik elhagyhatatlan<br />
poggyászában; csak hordozta magával. Elnevezte a<br />
Hang otthonának. Azért annak, mert magányában -<br />
és cs<strong>aki</strong>s akkor -, beszélgetni tudott a benne rejtızı<br />
Láthatatlannal. Minden érzését, gondolatát<br />
megosztotta Vele, és a Val<strong>aki</strong> meghatározta<br />
számára, mely élethelyzetben mit tegyen. Jól<br />
beleidegzıdött ez a különös szolgálat; évezredekkel<br />
ezelıtt, amikor a Val<strong>aki</strong> elvesztette tagjait, s<br />
felszólította ıt: „Mától legyen a te lábad az enyém,<br />
lépj helyettem is!”, vagy: „Mától a te kezed legyen<br />
az enyém, tedd helyettem ezt és ezt!” -, kódot vert<br />
szívébe és elméjébe ez a Hang. Nem volt újszerő,<br />
amikor a Val<strong>aki</strong> így szólt rejtekébıl: „Mától a te<br />
szemed legyen az én látásom kapuja is!”.<br />
Ez a láthatatlan egység a világon senkinek<br />
nem szúrt szemet, és Szávitri tudta, hogy ez így is<br />
<strong>van</strong> jól. Életrıl-életre csodálatosan ívelt útja a<br />
földön, míg egy pillanatban, melyet "ébredésként"<br />
élt meg, de valójában inkább lelke<br />
elszenderedésének elsı mozzanata volt ez –, arra<br />
gondolt, hogy nincs is saját élete! Maga körül <strong>azt</strong><br />
látta, hogy az emberek önállóak: saját érzéseik,<br />
meglátásaik szerint gondolkodnak és döntenek<br />
tetteikrıl. Hirtelen határtalan vágy fogta el, hogy ı<br />
is önálló legyen! Ám ahhoz, hogy meg tudjon<br />
szabadulni a Hang hatalmától, elıször is tudnia<br />
kellett: ki, vagy mi az a láthatatlan sorsformáló erı,<br />
mely poggyászában lakozik?! Elhatározta, hogy<br />
felfeszíti a koffert. Ez volt az elsı alkalom, hogy<br />
sem érzéseit, sem szándékát nem beszélte meg a<br />
Hanggal –, az mégis belelátott (szemek nélkül is) a<br />
tudatába.<br />
– Nem szabad feltörnöd a koffert! Csak a<br />
kulcsával nyitható, az pedig bele <strong>van</strong> zárva! –<br />
figyelmeztette a Hang. „Paradoxon!” –, gondolta<br />
Szávitri, és meghozta élete elsı önálló döntését.<br />
Ütni-vágni kezdte a koffert, ahol csak érte, s közben<br />
kifejezhetetlen fájdalmat érzett testében. De nem<br />
érdekelte! Ki akart kerülni a hatalom alól, bármi<br />
áron! Tulajdon, mindenkitıl és mindentıl független,<br />
önálló létet akart! Az utolsó, rettenetes sújtásnál<br />
tekintetébe villant a titokzatos tartalom: Egy Agy,<br />
majd összecsuklottak lábai, kiszállt karjaiból az erı,<br />
elhomályosult és megszőnt látása. Az Álmok<br />
Mezején eszmélve, alig egy méternyivel a Valóság<br />
Földje felett, iszonyatos látvány tárult szemei elé: a<br />
koffer helyén darabokra cincált egykori személye. –<br />
Te voltam én -, hallotta a Hangot, immár nem a<br />
kofferbıl és nem is a saját ajkáról, hanem a<br />
Megnyilvánulatlanból...<br />
131
Change language