„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
OROSZ ZOLTÁN
VADÁSZVÁGYAM
Fogyóban van már a nyár emléke,
Kiveri fejembıl a tél hidege.
Mit nekem tél, hó, vagy akármi!
Lényeg: nekem erdıt kell látni!
Sétálni-ugrálni a fák alatt,
Amíg meg nem jön az alkonyat.
Vadászni szeretnék fára,
Csöndre, na meg állatokra:
Vár a magasles méla csendje,
íráskészen vár tollam hegye.
Tollam nyugodik békében,
[hiszen nem tud mit tenni,
Mert még egy kis madár sem
[jött az etetıhöz enni.
Fent ragyogott a hold,
Mert éppen teli volt.
Morog az erdı mélyén a vad,
Jön már a vaddisznó, ız, szarvas.
Emelem kezemet,
Benne a „fegyverem”.
Emelem balkezem,
Benne másik „fegyverem”.
Neki feszül jobb kezem,
És tollamnak írni kell.
Balkezemben sincs kegyelem,
Ujjam megteszi, amit kell,
Csattan némán a gép,
És máris kész a kép.
Semmi szükség vakura,
S így nem riad el a vad.
Tollam közben fürgén jár;
Melyik állat mit csinál.
Feltőnik egy szarvas;
„Ez aztán a szép vad!”.
A hold közben tovább süt a tisztásra,
Reflektorfényt bocsátva a királyra.
Agancsa másfél méter is lehetett,
Szıre fehéren izzott a holdfényben.
Tollam megállóit a kezemben,
Hisz ıt versbe szedni nem lehet.
Véletlenül kezem a gombot benyomta,
A vaku az állatokat megugratta.
A vaku fénye szemembe is eljutott,
És riadtan ébredtem az ámulatból.
Ébredtem, de nem csak ámulatból,
Hanem az egész teljes álomból.
Ez egyszerre volt vidám, kellemes,
így régi vágyaim teljesüljetek:
Hadd mehessek nemsokára vadászni,
Mert a lényeg: nekem erdıt kell látni!
KÖZELEBB ÉS KÖZELEBB…
Kék tengerben fürdök,
Szıke égen repülök.
Mint kı süllyedek alá
A felhıkbıl a térbe,
Sirályok buknak alá
Belém kapva, nem félek;
Rohan kékség tengere,
Közelebb és közelebb.
Platcs, blugy-blugy-blugy-kékség.
Magába ölel, simít,
Kellemes szóval megszólít
Kirajzolódó szépség.
Vakító szeme kékje
Mellett fehér a tenger,
Érzem, húzza egészem
Közelebb és közelebb.
Két csúcsra felugrok,
Két hegy közé gurulok.
Felhágok a hegytetıre,
Völgyébe pihenıre.
Magamat kettévágom,
Hegycsúcsra földobálom,
Szétszórom a völgyében,
Hadd legyen enyém egészen!
Nagy-Alföldön járok,
Elszédíti egészem,
Árok partján rá várok,
Tőz lobbanjon szemében.
Csak egy pillanatra vár,
Zörgı, rossz szívem vár… vár…
Egy pillanat jön, csak egy,
Közelebb és közelebb.
Közelebb és közelebb
Te vagy, kitıl éled szív,
Eszmény, képzeletbeli,
Nap, Föld, Hold, hegy, völgy, tenger.
Pillanat illan el s jön,
Pillantásod libben s jössz,
Vártalak, maradj hát, bújj
Közelebb és közelebb…
63