„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
B. MENYHEI MÁRIA
Csak Igazra Jóra Okító!
PÓKHÁLÓ
A pókháló szélben szakadó,
a szeretet pénzért nem kapható
csak igaz szívben csírázó.
A szeretetlenség világa
tévhitet ıröl magában,
közönséget silányít a pompája.
Emberek, mit jelent nektek a szeretet?
Shakespeare írta: „Bőbájban szétszállt,
odalın, s ha még maradt csekély
erım az már a magamé csak.”
Mily nehéz választ keresni,
hát nem tudunk belülrıl szeretni?
E szót nem lehet egyedül megélni!
Kell hozzá az együtt szó csodája!
Vajon hol terem a szeretet virága?
Önzetlen adás az élet legszebb varázsa!
Feladatunk, hogy egymáson segítsünk,
az önzés buborékainak ne higgyünk,
jóakarattal valóságos Én-né nıjünk.
A szeretet fényes mint a NAP!
İ melegít és Életerıt AD.
LASSAN ÖREGEDİ
Már egy ideje legyezget az ısz,
hajszálakat fakítva kergetız,
egy harmatos könnycseppel elidız,
olykor a remény illattal pezsgız.
Lehetek már egy lassan öregedı figura,
kinek még ma is huncut a mosolya,
néha elropogtatok egy-egy szót,
mint éhes mókus a mogyorót.
URALOM
Mit jelent az uralom,
nem kell hozzá hatalom,
szívemben a vagyonom,
az embereknek ezt adhatom,
így magamat is szolgálom.
Szívem hangját fülelem,
a csendben kell még türelem…
Máris erısödik szerepem
hát ıt szolgálom teljesen.
Szívbıl jött az odaadás
felette nincs zsákmányolás.
Ha az uralom hőséges,
egész lényünk egységes.
így szeretve szolgálok
az ıszinteségre koncentrálok.
Már a belsı-érzı szemmel látok
az Élet Fájára bátran felmászok.
EMLÉK
Az emlékek léteznek,
engem ık nem fékeznek,
néha színskálát képeznek,
az idı múlásával
minket meg sem kérdeznek.
Némelyek fakulnak
s a válaszok ritkulnak,
itt-ott árnyékba húzódnak
mások éppen elıbukkannak.
İsi érzéseket boncolnak.
A jó emlékek,
szivárványból koszorút fonnak.
A múló idı kissé fakó,
jöhetne egy nagy varázsló,
nem baj ha nem fényesen vakító,
az életünket nem fakító
J.
56