âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
ÉLES ÁRPÁD<br />
DILEMMA<br />
arra gondolok<br />
miként játszik velem<br />
az érzésem<br />
az a hidegtej-végtelen<br />
s mért nem szőnök meg<br />
mint kívánság<br />
s születnék egy<br />
csecsszopó bátorság-<br />
ként világba öntök ként<br />
hogy nesztek itt vagyok<br />
soraim törött poharak<br />
tartottak vizet iszapot<br />
rímszedı vagyok csak<br />
vagy talán költı?<br />
sok az ágbog nyúlvány<br />
de nincs tı<br />
szakértelmem lassan átaluszom<br />
bazári majomként<br />
a Parnasszuson<br />
VIGYETEK<br />
Vigyetek most a Taigetoszra<br />
A ventilátor már nem forog<br />
Szép ruhám kopott, lehamuzva<br />
Számban az egyhetes kenyér ropog<br />
Firkálok pár meddı maszlagot –<br />
– félretervezett az isten.<br />
Lám leköptem magam imitt-amott,<br />
Ki sikeres – értesítsen.<br />
Kártyázzunk részeg hajnalokon,<br />
S vesztes lapjaim újraosztja<br />
– a fajtámnak nem jutott Panteon,<br />
Vigyetek most a Taigetoszra.<br />
ÖSSZEOMLÁS<br />
A nyelv a szájpadlásra feszül;<br />
minden egy tekintetben keményedik meg;<br />
a gondolat kihullik a zsebemen keresztül;<br />
s díszlépésben tiporják el az idegek.<br />
22<br />
A lámpa gyöngén igyekszik: vibrál,<br />
s szórt fényében minden tárgy útban <strong>van</strong>.<br />
Robbanás jön, majd sötét, majd szignál,<br />
mely dobbanásaink dalolja. S tudattalan<br />
sercen föl a két győrıdött szemhéj;<br />
a szoba fehér és még inkább ismeretlen.<br />
Koponyán kívül élet, nyár, s benn éj<br />
az elernyedt, kisült idegekben.<br />
A kedveskedık itt fehér ruhában járnak,<br />
dolgos kezük a mőtüdıt leszedi gyorsan;<br />
tompa közönnyel löknek, mint egy tárgyat,<br />
ha combunk netán elázna a fosban.<br />
Ez az odaadás most nem érzékelhetı.<br />
Lassan azért jobb a függıleges;<br />
az ablakban melegszik megannyi háztetı –<br />
a fény csend. És az asztalon üldögél egy leves.<br />
Az íze szörnyő - milyen is legyen az,<br />
ez jár, s ez zuhan gyomrunk zugaiba;<br />
halottak ettek habkönnyő kanalukkal.<br />
S vígak, hogy bennük is volt valami hiba.<br />
GYERMEKKOROM<br />
a szegek fölkeltek<br />
a vitrinnek szaladnak<br />
vasárnap délután<br />
szétmálló szalagnak<br />
látszol! s tálnak ütıdsz<br />
mint jaffa mi saját levét<br />
issza s ölöd magad<br />
mint ronda ribancok egykoron<br />
tortás kézzel fogdosol<br />
gyermekkorom<br />
lapátra tehetsz<br />
megyek mert voltál<br />
nyikorgó csúfolás<br />
meghazudtoltál<br />
visítva örültem<br />
becsinálva rohant<br />
egy homályos szemüveg<br />
mint büszke bárók egykoron<br />
kesztyővel ütsz agyon<br />
gyermekkorom
Change language