28.02.2013 Views

Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

127<br />

res lyukak a földben, a homokon látszik, amint kiseprődött<br />

a helyéből. A fekete bazalt sziklákból <strong>ember</strong>törzs<br />

nagyságú darabok szakadtak ki; amelyik valamelyik<br />

lyuknak a közelében hever, az nem oda való,<br />

az Isten tudja honnan vágta ki a gránát. Srófok, vasdarabok,<br />

töltényhüvelyek hevernek szerteszét, egyikenmásikon,<br />

a föld is beitatva velük, valami barna nyom,<br />

olyan rozsdaféle: a megszáradt, eloxidált vér nyoma.<br />

És mindezek között szabályosan a sánchányások,<br />

kiszakadt homokzsákok, az ágyuk talpának beásott<br />

állásai, tizenötével, húszával egymás mellett. Hasra<br />

fekszem az árkokban, nézem a földet s reájövök az<br />

<strong>ember</strong>i test nyomaira: itt volt a hasa, itt támaszkodott<br />

a karjával. Föltétlen biztossággal megismerem, ugyanazok<br />

a lerajzolódások a földben mindenütt. Némelyiknél<br />

csak az az elváltozás, hogy hátul, ahol a láb<br />

feküdt, ki van túrva a föld, legtöbbnél egyenes irányban,<br />

amint igyekezett egészen bebújni a földbe, a másiknál<br />

pedig félkör alakban össze-vissza vonalak. Aki<br />

vadász<strong>ember</strong> volt, az rögtön reáismer, ez az, amikor<br />

a nyúl elbukik és összehúzva magát, ismét kirúgja<br />

magát, egyenletes rángassál.<br />

A szürke alkonyatba metsző, hűvös szellő süvített<br />

végig, az elszáradt és a szél által letört tüskebokrok<br />

koronáit megint, mint ördögmotollát hordja a<br />

szél, összehordja őket egy mélyedésbe, aztán megint<br />

megindítja, forognak, gurulnak tovább, mintha versenyt<br />

futnának, aztán szétválnak, ki erre, ki arra megy,<br />

az alkony csalóka képzetet játszik velem, a kis ördögmotollák<br />

a távolságban megnőnek a szemem előtt,<br />

amelyet a hideg szél könnyesre csíp rajtam, mintha<br />

<strong>ember</strong>ek futnának lefelé a hegyoldalon: hajrá, gyerünk,<br />

fussunk, gyerünk, mert az életünket kell menteni.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!