Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
127<br />
res lyukak a földben, a homokon látszik, amint kiseprődött<br />
a helyéből. A fekete bazalt sziklákból <strong>ember</strong>törzs<br />
nagyságú darabok szakadtak ki; amelyik valamelyik<br />
lyuknak a közelében hever, az nem oda való,<br />
az Isten tudja honnan vágta ki a gránát. Srófok, vasdarabok,<br />
töltényhüvelyek hevernek szerteszét, egyikenmásikon,<br />
a föld is beitatva velük, valami barna nyom,<br />
olyan rozsdaféle: a megszáradt, eloxidált vér nyoma.<br />
És mindezek között szabályosan a sánchányások,<br />
kiszakadt homokzsákok, az ágyuk talpának beásott<br />
állásai, tizenötével, húszával egymás mellett. Hasra<br />
fekszem az árkokban, nézem a földet s reájövök az<br />
<strong>ember</strong>i test nyomaira: itt volt a hasa, itt támaszkodott<br />
a karjával. Föltétlen biztossággal megismerem, ugyanazok<br />
a lerajzolódások a földben mindenütt. Némelyiknél<br />
csak az az elváltozás, hogy hátul, ahol a láb<br />
feküdt, ki van túrva a föld, legtöbbnél egyenes irányban,<br />
amint igyekezett egészen bebújni a földbe, a másiknál<br />
pedig félkör alakban össze-vissza vonalak. Aki<br />
vadász<strong>ember</strong> volt, az rögtön reáismer, ez az, amikor<br />
a nyúl elbukik és összehúzva magát, ismét kirúgja<br />
magát, egyenletes rángassál.<br />
A szürke alkonyatba metsző, hűvös szellő süvített<br />
végig, az elszáradt és a szél által letört tüskebokrok<br />
koronáit megint, mint ördögmotollát hordja a<br />
szél, összehordja őket egy mélyedésbe, aztán megint<br />
megindítja, forognak, gurulnak tovább, mintha versenyt<br />
futnának, aztán szétválnak, ki erre, ki arra megy,<br />
az alkony csalóka képzetet játszik velem, a kis ördögmotollák<br />
a távolságban megnőnek a szemem előtt,<br />
amelyet a hideg szél könnyesre csíp rajtam, mintha<br />
<strong>ember</strong>ek futnának lefelé a hegyoldalon: hajrá, gyerünk,<br />
fussunk, gyerünk, mert az életünket kell menteni.