Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
81<br />
bolgár kőtemplomjuk körül nézte a falu népe az odalátszó<br />
megvilágított éjszakát.<br />
A kmetyhez, a bíróhoz vezettek, az adta oda.<br />
vendégszobáját. Semmi más benne, mint a fal mentén<br />
másfél láb magas kőpadka, szőnyeg rajta: a török<br />
divány. Egészen alacsony asztalt hoztak elébe, sárgaréz<br />
parázstartót és feketekávét. Ők pedig, az egész háznép,<br />
körülálltak és néztek bennünket. Kérdem tőlük:<br />
— Hogy hívják azt a falut...?<br />
— Amit felgyújtottak? Szemien-nek hívták.<br />
Kirk-KMsze, (Losengrad) nov<strong>ember</strong> 26.<br />
Két napon keresztül nem volt hajlékunk, az elmúlt<br />
éjjel a csillagos ég alatt aludtunk, felváltva raktuk<br />
a tüzet.<br />
A pusztulás útját tettük meg s hogy most itt<br />
vagyunk: kiterítve fekszik a város. A török Kirk-<br />
Kisze meghalt és a bolgár Losengradban katonák<br />
ülik a halotti tort.<br />
Hogy tegnapelőtt Seliogluból eljöttünk, még<br />
sötét volt a hajnal s mintha nyugatról kelt volna a<br />
nap, Szemien felől még mindig derengős volt az ég,<br />
lehetett látni a füstöt. Az üszkös falak közt soká megmarad<br />
a tűz.<br />
És egész nap leégetett falvak közt mentünk, legtöbbnek<br />
a nevét sem tudom, csak kettőét: az egyik<br />
egy Arpacs nevű falu volt, a másik Kazaldzsa.<br />
Kazaldzsánál rettenetes csata lehetett, még semmi<br />
sem volt eltakarítva, éppen csak a holttestek, amit<br />
megtaláltak. De egyre reáakadtunk: egy öreg török<br />
katonára, aki messze az erdőben elbújhatott sebével,<br />
ott a bokrok közt pusztult el, oszlásnak indult teteme<br />
hanyatt feküdt, a lábai felhúzódva maradtak s a szem