Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
91<br />
— Elhajtottak a birkákból?<br />
— El. Mindet elhajtották.<br />
— Mindet elhajtották? És az ökröket?<br />
— Azt nem tudom. Tőlem azt is elvitték. Hadi<br />
zsákmány.<br />
— Siessünk, este előtt még be kell érni a városba<br />
– szólt szegény Sternberg s remegtek ajkai. Az úton<br />
mondta:<br />
— Huszonhárom esztendeje dolgoztam. Mindenem<br />
ott van, ott volt a majorban.<br />
Kirk-Kilsze, nov<strong>ember</strong> 26.<br />
– Mindenemet elvitték, most már érzem.<br />
Sternberg úr mondta és maga elé nézett a Drinápoly–Kirk-Kiliszei<br />
országúton, előre, mintha egész<br />
Lüle-Burgasz-ig akart volna nézni, azon is túl, túl a<br />
majorjáig.<br />
— Gyerünk Sternberg úr, magam is vágyom egy<br />
csésze forró teára, napok óta nem . . .<br />
— Könnyű magának, maga egy csésze teáért<br />
siet be a városba, én azért, hogy megtudjam: mit<br />
vesztettem. Gondolja el, hogy magának viszik el mindenét.<br />
— Nézzen a hátzsákomra, ezt ugyan elvehetik<br />
tőlem. Most már meglehetősen üres.<br />
— De odahaza? Én itthon voltam.<br />
— Odahaza is elfér néhány hátzsákban minden<br />
földi javam. <strong>Egy</strong> hotel-szobában lakom. Lássa, Sternberg<br />
úr, voltaképen az <strong>ember</strong>eknek – mindnek –<br />
hotelben kellene lakni, nem pedig olyan nagyon berendezkedni,<br />
mintahogyan teszik. Vándorok vagyunk<br />
mindannyian, vagy ha szebben tetszik: t. c. vendégek,<br />
akiknek az életben mindenért fizetni kell, amit
Change language